Szilágyi Ildikó, Szilágyi Ildikó, Kókay Krisztina (Esztergomi Vármúzeum, Esztergom, 1995)

Szilágyi Ildikó legszívesebben a rezet veszi kezébe, hogy a kalapácsa alatt, vagy a pisztolyok lángjában a képzeletében formált alakra idomítsa. Az anyagot és az alakítás technikáit az évszázados múltú öt­vösművészet megannyiszor felhasználta már. A mai ötvösnek ezeket a technikákat teljesen birtokába kell vennie és ezen felül még valami újat, többet is fel kell mutatnia. A kezéből kikerült tárgyakon a kor bélyegét, mondhatnánk stílusjegyét kell fel­ismernünk ahhoz, hogy igazából magunkénak érez­­hessük őket. A szép forma, az esztétikum és a funkció, a va­lamilyen használati célnak való megfelelés egysége jellemzi az iparművészeti tárgyak legsikerültebb­jeit. A forma és a funkció egységének kutatása teszi izgalmassá Szilágyi Ildikó edényeit, a tálakat és tányérokat, dobozokat és vázákat is. A mai ötvös nyersanyaga ipari termék. Precízen, tizedmilliméter pontossággal hengerelt lemezek, szabványos méretűre húzott csövek. A művész kezéből kikerült tárgyakon mégis kalapácsütéseinek nyomát keressük, hogy igazolja nosztalgiánkat az autentikus értékek után. Ilyen értéknek tűnik — talán mert egyre ritkább — az anyagot formáló kéz is. Szilágyi Ildikó tárgyain mindenütt nyomon­­követhetjük a míves megmunkálás, az anyaggal való belsőséges kapcsolat nyomait. De nem tagad­hatjuk meg a művésztől, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagot annak természete szerint ala­kítsa­ a lemezt lemezként, a csövet cső mivol­tában. Szilágyi Ildikó tányérjain a különböző ke­resztmetszetű csövekből, egymás mellé forrasztva alakul ki a szerves világ organikus formáit idéző díszítés: csövek, mint a szálfák mikroszkopikus szállító edényei, derékbatört nádtorzsák a vízpar­ton vagy a frissen vágott tarló ezernyi egymás mellett álló csövecskéje. Dekoratív rend ez, és ha az edény alján sorakozó réz­csövekbe néhány szál virágot tűzünk, könnyedén funkciót is talá­lunk hozzá. Ékszerek kavicsból: először szokatlannak tűnhet, azután pedig túl közönségesnek. Pedig egyik sem. Szilágyi Ildikó ékszereiben a kavics nemesen egy­szerű formáival, természet alkotta szépségével ma­gától értetődő módon illeszkedik a réz foglalatba a láncok és kapcsok együttesébe. Olyan ékszerek alakulnak így ki, amelyek archaikus szépségűek és a természetben talált formákat a művész által köré épített keretben hangsúlyozzák. Újabban nagy­anyáink századeleji világát idéző apró figurák, pi­ciny óraszerkezetek kerülnek Szilágyi Ildikó ék­szereinek kereteibe. Talán ilyenek lehettek volna a pop art medaillonok. Nosztalgiánk visszhangzik itt, egy letűnt kort idéz meg előttünk néhány tárgyi utalással egy erőteljes művészegyéniség. Úgy érez­hetjük, a tárgyakban egyszerre van jelen a kedves, nosztalgikus hangulat és egy csipetnyi fintor is: igazi, modern műalkotások ezek. TÖLGYESI JÁNOS

Next