III. Tatabányai Őszi Tárlat (Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvány, 1995)

kilencvenes évek Magyarországán örvendetes jelenségként értékelhető a folyamatos kultúrközvetítő, a koncepciózus művészettámogató tevékenység. Kivételesnek és kü­­­l­­önösen érdekesnek minősíthető, ha mindez egy olyan, mélyebb hagyományok nélkü­li, látszat-alapokra épített, napjainkban megrázkódtató válságokkal sújtó városban tapasz­talható, mint Tatabánya. Természetesen itt is vannak a művészetet, a kulturális-művészeti életet hátrányosan és drasztikusan befolyásoló, felháborító mozzanatok, mint például a rangos városi galéria, a Kernstok Terem közelmúltban történt likvidálása, de szerencsére a Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvány által kifejtett­­ korántsem probléma és zökkenő­­mentes mecenatúra a pozitív tényezőket, az elismerésre méltó jelenségeket gyarapítja. Az alapítvány ezúttal harmadik alkalommal rendezi meg a városban élő-dolgozó képző- és fotóművészek Őszi Tárlatát, s ezzel mintegy azokat a művészeti tradíciókat élteti tovább, amelyeket még egy másik rendszer kezdett lázas igyekezettel felépíteni a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején. A harmadik tatabányai Őszi Tárlatra is szabadon jelentkez­hettek amatőr és hivatásos alkotók, képzőművészek és fotósok. Az anyagot - szigorúan és kizárólagosan a minőségszempontokat mérlegelvén - szak­értőkből álló zsűri válogatta. Mint a korábbi években, legfontosabb tanulságként most is azt állapíthatjuk meg, hogy a város fotósainak működése, munkássága, egyenletesen ma­gas színvonalú, s hogy ezen ágazat termésének jelenléte nélkül a városi kollekció kissé szárnyaszegetté válna. A festők, a grafikusok, a szobrászok munkái között - bár ez a konk­lúzió csak a mennyiségi mutatókra érvényes - a táblaképek dominálnak, de fontos alkotá­sok kerülnek közönség elé minden ágazatban. E sorok írójának szubjektív vélekedése sze­rint ezúttal Bánfi József olajképei, Krajcsirovics Henrik tusrajzai, Lévai Ádám litográfiái, Sipos Mariann és Szunyogh László kisbronzai, Varkoly László pasztellsorozata érdemel kitüntetett befogadói figyelmet. És a tárlat talán legfontosabb, kiemelkedő jelentőségű al­kotásaként Varga Bencsik József nagyméretű különös kollázsművéről, a Képkaptárról em­lékezhetünk meg. Mindeme művekből, a szerteágazó művészi törekvéseket tükröztető összképből nem alakul, nem alakulhat ki a városhoz, vagy a régióhoz szorosan kötődő, pontosan és plasz­tikusan kidomborodó, kitapintható jegyekkel jellemezhető képzőművészet. A kapcsolódá­sokat sejtető szálakat a fotósok munkáiban lelhetjük meg, akik a körülvevő jelenségekből.

Next