Varga Győző grafikusművész Rajzok (1995)

ELOHANG Hangversenyeken bukkan föl sokszor egy igen elegánsan öltözött, magas úr, aki egyenes tartásával is feltűnő jelenség. Sokakat üdvözöl, majd mindig valami különleges helyre ül. S amikor elkezdődik a koncert, akkor különös dolog történik. Az úr egy rajzmappát vesz elő és rajzeszközt, például filctol­lat, s a zene hangjai közepette, úgy, elegáns sötét öltönyében rajzol... Nos, ha nem is egyedülálló ez a jelenség a világtörténelemben, mégis ritka - kü­lönösen manapság - az ilyen művész. Biztosan az élmény megszállotja, aki­nek az sem elég, hogy pár órával később, otthon, például műtermében rögzítse benyomásait. Nem! Azon frissiben! Nos, ezt az elegáns urat Varga Győzőnek hívják, aki egy jelenség nem csak a magyar képzőművészetben, hanem a magyar művészetben. Mert ahogy a hangversenyen, zenehall­gatás közben, krokizik, úgy készíti rajzait Hellász földjén, varázslatos Itáliájá­­ban, például Velencében vagy épp egy párizsi kávéház teraszán. Később aztán e vázlatok egy részéről már más technikában megvalósított és transz­ponált művek lesznek, de mindig őrzik az első benyomás, a „termékeny pil­lanat" varázslatát. És ez az „elegáns úr", külsejével, megjelenésével és ha­bitusával harmóniában tudós-alkatú személyiség. Például azért, mert mű­velt, rengeteg mindent tud arról, amit megrajzol. Olvasott, igen járatos a zenetörténetben, otthon van a színház és az opera világában. Amolyan vi­zuális művelődéstörténész, aki azonban vérbeli képzőművész, s aki rajzban és útirajzban, könyvborítóban, emblémában és plakátban, hanglemezbo­rítóban és díszletben egyaránt kifejezi magát. A művelődéstörténet emle­getése az ő esetében azért is indokolt, mert - figyeljék meg - munkájában mindig jelen van a készítés korának atmoszférája az ábrázolt kor jelkép­­rendszerével együtt. Varga Győző a motívumokat nemcsak impresszion­­isztikusan fogadja be, de tudatosan gyűjti is, kutatja is. E munkamódszeré­vel olyan munkái is születtek, melyeket nemcsak hogy őrzünk tudatunkban, emlékeinkben, de szinte emblematisztikusan bennünk élnek. Ilyen pl. Bartók hanglemez-sorozata, Gonda János Jazz-könyvének borítóján át a Macs­kák című musical plakátjáig sok munkája. Most életműve rendkívül széles horizontú tágas együtteséből egy rajzalbumnyit válogatott ki, örömünkre. Ez egyfajta visszapillantás is, immár hetven év magasából, de nem összeg­zés, csak jelzés. Jelei annak az élménymegszállottságnak, melyet elöljáróban emlegettünk, s amely akár az íriszek­en, akár a Marceau tán­col című művön Bartók lapjainak szürrealisztikus szuggesztivitásában, Kodály Háry Jánosának ironikusan eleven túlzásaiban oly hatásosan van je­len, s ahol a Törőcsik Mariról készült mélyen átélt portré címe is Etűdök... Hogy mind a húsz lap ezt az élmény-központúságot sugározza, arról győ­ződjenek meg Önök, tisztelt - nem olvasók - „nézők"! És figyeljék tovább, ahogy Varga Győző ott ül a koncerten, az operaelőadáson, (alias Itáliá­ban, Párizsban vagy egy könyv olvasása közben ...) és ott, az élmény igé­zetében rajzol. Ez az élete. Feledy Balázs

Next