Varga Győző grafikusművész Rajzok (1995)
ELOHANG Hangversenyeken bukkan föl sokszor egy igen elegánsan öltözött, magas úr, aki egyenes tartásával is feltűnő jelenség. Sokakat üdvözöl, majd mindig valami különleges helyre ül. S amikor elkezdődik a koncert, akkor különös dolog történik. Az úr egy rajzmappát vesz elő és rajzeszközt, például filctollat, s a zene hangjai közepette, úgy, elegáns sötét öltönyében rajzol... Nos, ha nem is egyedülálló ez a jelenség a világtörténelemben, mégis ritka - különösen manapság - az ilyen művész. Biztosan az élmény megszállotja, akinek az sem elég, hogy pár órával később, otthon, például műtermében rögzítse benyomásait. Nem! Azon frissiben! Nos, ezt az elegáns urat Varga Győzőnek hívják, aki egy jelenség nem csak a magyar képzőművészetben, hanem a magyar művészetben. Mert ahogy a hangversenyen, zenehallgatás közben, krokizik, úgy készíti rajzait Hellász földjén, varázslatos Itáliájában, például Velencében vagy épp egy párizsi kávéház teraszán. Később aztán e vázlatok egy részéről már más technikában megvalósított és transzponált művek lesznek, de mindig őrzik az első benyomás, a „termékeny pillanat" varázslatát. És ez az „elegáns úr", külsejével, megjelenésével és habitusával harmóniában tudós-alkatú személyiség. Például azért, mert művelt, rengeteg mindent tud arról, amit megrajzol. Olvasott, igen járatos a zenetörténetben, otthon van a színház és az opera világában. Amolyan vizuális művelődéstörténész, aki azonban vérbeli képzőművész, s aki rajzban és útirajzban, könyvborítóban, emblémában és plakátban, hanglemezborítóban és díszletben egyaránt kifejezi magát. A művelődéstörténet emlegetése az ő esetében azért is indokolt, mert - figyeljék meg - munkájában mindig jelen van a készítés korának atmoszférája az ábrázolt kor jelképrendszerével együtt. Varga Győző a motívumokat nemcsak impresszionisztikusan fogadja be, de tudatosan gyűjti is, kutatja is. E munkamódszerével olyan munkái is születtek, melyeket nemcsak hogy őrzünk tudatunkban, emlékeinkben, de szinte emblematisztikusan bennünk élnek. Ilyen pl. Bartók hanglemez-sorozata, Gonda János Jazz-könyvének borítóján át a Macskák című musical plakátjáig sok munkája. Most életműve rendkívül széles horizontú tágas együtteséből egy rajzalbumnyit válogatott ki, örömünkre. Ez egyfajta visszapillantás is, immár hetven év magasából, de nem összegzés, csak jelzés. Jelei annak az élménymegszállottságnak, melyet elöljáróban emlegettünk, s amely akár az íriszeken, akár a Marceau táncol című művön Bartók lapjainak szürrealisztikus szuggesztivitásában, Kodály Háry Jánosának ironikusan eleven túlzásaiban oly hatásosan van jelen, s ahol a Törőcsik Mariról készült mélyen átélt portré címe is Etűdök... Hogy mind a húsz lap ezt az élmény-központúságot sugározza, arról győződjenek meg Önök, tisztelt - nem olvasók - „nézők"! És figyeljék tovább, ahogy Varga Győző ott ül a koncerten, az operaelőadáson, (alias Itáliában, Párizsban vagy egy könyv olvasása közben ...) és ott, az élmény igézetében rajzol. Ez az élete. Feledy Balázs