Wigner Judit és Révész Antal (Budapest, 1995)

(MEGJELENT A GRAHA II. SZAKLAPBAN IS.) Ha RÉVÉSZ Antal MM, akkor WIGNER Judit is. Hiszen 1948-1953- ig együtt tanultak a főiskolán (első évben az Iparművészetin, majd KONECS­­NI György osztályával átkerültek a Képzőművészetire), azután pedig min­den munkájukat RW szignóval látták el, és közös műnek tekintettek. Leg­kedvesebb műfajuk, a plakát (OTP, MOKÉP) mellett kereskedelmi kiállítá­sok és vásárok grafikai tervezésével foglalkoztak (Chemolimpex, Chinoin, Hungexpo, BHG és mások), amihez szorosan kapcsolódtak a prospektusok, emblémák, kártya- és plakátnaptárak. 1953 óta részt vettek minden orszá­gos plakátkiállításon. 1986-ban az OTP Központ mutatta be az intézmény számára készített rek­lámgrafikai munkáikat. RÉVÉSZ Antal képgrafikát is készít, aminek formavilága visszacseng installá­cióinak ötleteiben is. Képzőművészeti munkássá­gát a Helikon Galériában (1982), a Kossuth Klub­ban (1985) és a Váci Művelődési Központban (1988) mutatta be. ■ Mikor e portré elkészítése miatt műtermükben jártam, hamar egyezségre jutottunk, melyek azok a legfontosabb filmplaká­­tok, melyeket feltétlenül képben is be kell mutat­nunk, hiszen - a Nemzeti Galéria plakátgyűjte­ményének ismeretében - eleve úgy mentem oda, hogy a SACCO ÉS VANZETTI, a CSILLAGO­SOK, KATONÁK, a SZÍVFÁJDALMAM HIROSIMA, A NAGY BALHÉ és A BAJKEVERŐ tervezőivel fo­gok találkozni. Az azok közé a grafikusok közé tartoznak, akik feladatról feladatra hangot váltanak. Ez abból is fakad, hogy két tervezőről van szó, s a téma határozza meg, melyikük megközelítési módja dominál. Egy-egy korszakban készítenek ugyan hasonló típusú műveket, de nem dolgoz­nak ki sorozatszerűen érvényesülő kézjegyet, íz­lelgetik a plasztikus modelláló rajzot, a kompakt színfoltok ritmusát, az „égetett fotó” sziluettha­tásait, a montázs komikus vagy tragikus fokozó erejét és a fametszet régies ízeit. Műveik kötőd­nek keletkezésük idejéhez, végigjárják az 50-es évek eleji reklámplakát korábbról átörökölt ke­délyességét és zárt formáit, az 50-es­ évek köze­pén a filmplakátokon feltűnő laza, jelzésszerű ecsetkezelést, a 60-as éveknek a képzőművésze­ti főáramlattal szemben merésznek tűnő mon­tázs-módszerét és erőteljes, síkszerű stilizálását, a 70-es években élnek az újszerű fotós megoldá­sokkal, de ugyanakkor a képfelületet kitöltő dús rajzzal is. Egyaránt eszközt találnak a filmvígjáté­­kok és krimik groteszk, és a művészfilmek tragikus hangvételéhez. A találó ötletek és a szellemes rajz révén műveik ma is frissnek hatnak. ■ Ami szá­momra új volt, az az OTP és a Kamara Varieté, valamint a MOKÉP program­jait hirdető plakátok, a ma egyre inkább eluralkodó és kiszáradó üzleti rek­lám jóízű ősei a kötelezően felhasznált modell- és filmjelenetek fotói mel­lett helye van a játéknak, a színnek, a „popos“ (ahogy REVESZ mondja „hip­­pis") elemeknek, változatos tipográfiának, magyarázó jeleknek. Számtalan csellel találkozhatunk, melyek megtörik a fotó dominanciáját, s a grafika uralmát biztosítják. Ezek a kereskedelmi plakátok jól betöltötték funkcióju­kat, ma érezzük igazán, mennyire elválaszthatatlan részeivé váltak a 60-as, 70-es évek hétköznapjainak. A takarékosságra, gépkocsinyereményekre, moziszezonokra felhívó plakátok sztárok szlogenjeit hordozzák (ALFONZÓ; Idefigyeljenek emberek!) és sztárszlogeneket teremtenek (Mozijegyet egyet vegyek?...). Nem szégyen: a plakát teremti és követi is a divatot, ez fontos funkciói közé tartozik. ■ A plakátok rajzolása RW számára majdnem a kedvteléssel ér fel, de ugyanolyan szenvedéllyel láttak neki a kiállítási instal­lációk tervezésének is. Ezt a még mulandóbb műfajt találóan „hószobrászat­nak“ nevezik. Egy egész grafikusnemzedék sor­sát határozta meg ez a tevékenység. Rz szere­tettel emlegeti a kollégák, SINKA Mátyás, PIROS Tibor, BENKŐ Sándor, MÁTÉ András és ERNYEI Sándor nevét, akik közül néhánynak azért me­rült feledésbe a munkássága, mert az 1945 utáni a kereskedelmi bemutatóknak nem volt olyan művészeti krónikája, mint a régi Magyar Iparmű­vészet, mely rendszeresen publikálta mindazt, ami ebben a műfajban született. ■ Szinte min­den grafikusnál így kezdődött. Egy gyufaskatu­lya grafikájának sikere vezetett az első OTP- megbízásokhoz, azok pedig a MOKÉP-hez. A Hungexpón először egy fogadófal volt a feladat, aztán egész pavilonok, majd külföldi kiállítások, belsőépítész kollégákkal (GERGELY István, VARSÁNYI Tamás, FEKETE György, HAVAS Lász­ló, MÁLY Attila, G. PATAKI Dóra és mások) és ritkább örömként önállóan. A RW-t mindig vonzotta a feladat komplexitása, ami rendkívül sok apró kreatív ötletet követelt. A papír- és textilplaszti­kák mellett emlékezetes egy-egy találékony ins­tallációs megoldás (esztergált fabábok és búto­rok a Graboplast műbőrbemutatóján Koppenhá­gában; karusszel az 1968-as Bécsi Nemzetközi Vásár magyar pavilonjában; négy évszak dom­bormű az 1972-es helsinki nemzetközi vásár ma­gyar részlegében; aktfotó kivágások az 1975-ös bolognai kozmetikai bemutatón...). A sikerek több megbízó folyamatos megrendeléseit bizto­sították, így a Forte Fotó-Kina-Köln pavilonját, amelyet utoljára ez évben rendeztek be. A fel­adat összetettségét mutatja, hogy a sok kiállítási aranyérem és díj között ott van a Design Center 1988-as oklevele a Chemolimpex kiállítás szerve­zéséért. A korabeli ismertetések és beszámolók a kiállítások színességét, derűjét és humorát eme­lik ki. H­­a a mai napig aktívak, meg tudnak felelni a racionálisabb, „össze­csomagolható” kereskedelmi kiállítás követelményeinek is. De bármennyi­re ismerik is az új technikák előnyeit, nem titkolják nosztalgiájukat az iránt a korszak iránt, mikor szeretettel és ötletekkel megformált egyedi tár­gyaik még fontos elemei voltak a vásárok szórakoztató látványosságá­nak. Szintén szívesen emlékeznek vissza néhány intézmény propagan­distáira, akik nemcsak megrendelői, hanem figyelmes gondozói voltak a plakátoknak. Hiszen az értő, igényes megrendelőnek nagy szerepe van a művészi minőség és célszerűség egyidejű teljesítésében. 1967 1969 RUTTKAI • MAJOR • AVAR AVAR • KOLTAI • RUTTKAI MAJOR AVAR • KOLTAI • • KOLTAI • MAJOR RUTTKAI SZÉLESVÁSZNÚszaweT SZINKRONIZÁLT, )) HuM. MAIBÓL y i'tdij MAGYAR BŰNÜGYI FILMKOMÉDIA KORHATÁR NÉLKÜL MEGTEKINTHETŐ IRTA ÉS RENDEZTE ! OLÁH GÁBOR FRANCIA menekuLes MAN­ unwiu MAGYARUL BESZÉLŐ FRANCIA FUMINGJATÉK fflftuifwui­dlulllu rnflRbifl nunviudHiut « a nagy buli FOSZfHIFLO* BOURVIL [8 PAUL SURlISf KQRHAJAR «1­01 NIGTIKN­UHfTO ryT­­r|-A.«“liuizl| r'iti­^nft

Next