Zöld Anikó (1995)

„Szélesen festett, szinte egyenletes foltokból állítja össze festményét, színei ütőképesek. Képtárgya a szokásos­­ de variációkat rejtő tár­gyak - az enteriőr, a tájkép, a figura. Összefoglaló készsége azonban olyan mérvű, hogy mindezekkel olykor általánosat is tud kifejezni.” (Frank János, Katalógus előszó 1970) „Érdekesen párosul Zöld Anikó művészetében az ösztönös tehetség a Főiskolán tanultakkal, a finom megérzés a szakmai szabályokkal. Ér­­zékletesség és elvontság, líraiság és gondolatiság, romantika és raci­onalizmus, látomás és stílus, révület és matematika, ihletettség és fe­gyelem felé sarkítva alakul Zöld Anikó munkássága, melyben a külön­böző elemek egy érzékeny lélek és pallérozott elme módszertani dia­lógusát tolmácsolják.” (dr. Pogány O. Gábor, Művészet 1970) „Zöld Anikó művészete eredeti. Mélyen átélt, szigorú szerkezeti egy­ségben megvalósított képei mélyen gyökerező szenvedélyről tanús­kodnak. Végtelenül vonzó, rabul ejtő tájképeit merész ecsetkezelés­sel, teljes átérzéssel, meleg színekkel revelálja. Szintén jelentősek portréi, többnyire önarckép-portréi, melyek kíméletlen önkritikát, önis­meretet és dús érzelmeket árasztanak.” (Bajomi Lázár Endre, Daily News 1975) „A kortárs magyar festészet bázisát, társadalmi kapcsolatainak építőkövét adják azok a művészi produktumok, amelyek a következe­tesség és az egyenletes színvonal tekintetében a megbízhatóság és a komolyan vállalt élethivatás tisztességének példázatai. Zöld Anikó ezek közé tartozik." (dr. Bereczky Lóránd, Katalógus előszó 1980) „Zöld Anikó képei valóban képek, a szó akár egészen klasszikus ér­telmében. Festett képek, természet után képzelt tájak, képzelet után természetté álmodott emlékek, régebbi művészek műveinek újrakép­­zései. Vagyis a külső és belső látás mégiscsak, minden bontás és bomlás ellenére felbonthatatlan frigyének,hol a plein air, hol az atelier levegőjében nevelkedett gyermekei. De mégis magukra vetítve mint­egy fogantatásuk idejének önmagukra eresztett kételyeit, mint egy ár­nyékot. Ha úgy tetszik­­ mint egyik képének címe mondja: „múltunk emlékei”, ha úgy tetszik emlékei lehetnek a jövőnek is.” (Somlyó Györ­gy, Élet és Irodalom 1993) „Zöld Anikó a klasszicizálás minden külsősége nélkül építi festészeté­be az emberi kultúra emlékeit és emlékezetét. Stílusát - sohasem tö­rekedve látványos megmutatkozásokra, felületi hatásokra vagy a diva­tok változó és efemer áramlatainak követésére - évtizedek bensősé­ges és kitartó munkájával alakította ki." (Deák Attila, Esti Hírlap 1994)

Next