Zöld Anikó (1995)
„Szélesen festett, szinte egyenletes foltokból állítja össze festményét, színei ütőképesek. Képtárgya a szokásos de variációkat rejtő tárgyak - az enteriőr, a tájkép, a figura. Összefoglaló készsége azonban olyan mérvű, hogy mindezekkel olykor általánosat is tud kifejezni.” (Frank János, Katalógus előszó 1970) „Érdekesen párosul Zöld Anikó művészetében az ösztönös tehetség a Főiskolán tanultakkal, a finom megérzés a szakmai szabályokkal. Érzékletesség és elvontság, líraiság és gondolatiság, romantika és racionalizmus, látomás és stílus, révület és matematika, ihletettség és fegyelem felé sarkítva alakul Zöld Anikó munkássága, melyben a különböző elemek egy érzékeny lélek és pallérozott elme módszertani dialógusát tolmácsolják.” (dr. Pogány O. Gábor, Művészet 1970) „Zöld Anikó művészete eredeti. Mélyen átélt, szigorú szerkezeti egységben megvalósított képei mélyen gyökerező szenvedélyről tanúskodnak. Végtelenül vonzó, rabul ejtő tájképeit merész ecsetkezeléssel, teljes átérzéssel, meleg színekkel revelálja. Szintén jelentősek portréi, többnyire önarckép-portréi, melyek kíméletlen önkritikát, önismeretet és dús érzelmeket árasztanak.” (Bajomi Lázár Endre, Daily News 1975) „A kortárs magyar festészet bázisát, társadalmi kapcsolatainak építőkövét adják azok a művészi produktumok, amelyek a következetesség és az egyenletes színvonal tekintetében a megbízhatóság és a komolyan vállalt élethivatás tisztességének példázatai. Zöld Anikó ezek közé tartozik." (dr. Bereczky Lóránd, Katalógus előszó 1980) „Zöld Anikó képei valóban képek, a szó akár egészen klasszikus értelmében. Festett képek, természet után képzelt tájak, képzelet után természetté álmodott emlékek, régebbi művészek műveinek újraképzései. Vagyis a külső és belső látás mégiscsak, minden bontás és bomlás ellenére felbonthatatlan frigyének,hol a plein air, hol az atelier levegőjében nevelkedett gyermekei. De mégis magukra vetítve mintegy fogantatásuk idejének önmagukra eresztett kételyeit, mint egy árnyékot. Ha úgy tetszik mint egyik képének címe mondja: „múltunk emlékei”, ha úgy tetszik emlékei lehetnek a jövőnek is.” (Somlyó György, Élet és Irodalom 1993) „Zöld Anikó a klasszicizálás minden külsősége nélkül építi festészetébe az emberi kultúra emlékeit és emlékezetét. Stílusát - sohasem törekedve látványos megmutatkozásokra, felületi hatásokra vagy a divatok változó és efemer áramlatainak követésére - évtizedek bensőséges és kitartó munkájával alakította ki." (Deák Attila, Esti Hírlap 1994)