Bálind István festészete (1996)
fi ';t ‘ ‘h ■ Ífe«...cÉI: Bál ind István ÉRINTS MEG ENGEM CIKLUS 1992, OLAJ, VÁSZON, HÍMZŐFONÁL TOUCH ME CYCLE 1992, OIL, CANVAS, EMBROIDERY COTTON A szöveg öröme című kései művének egyik kulcsfontosságú bekezdésében Roland Barthes a szöveget a szövettel azonosítja, kifejtve, hogy az utóbbit nem fátyolnak kell felfogni, amely mögött ott van rejtve az értelem vagy az igazság, hanem a szövetként felfogott szöveg folytonos összefonódásokon keresztül alakul és dolgozza ki önmagát, miközben a szubjektum - akár a hálóját szövő pók - feloldódik, elbomlik hálójának konstruktív váladékaiban. Azt hiszem, leghelyesebb, ha Bálind István legújabb képei láttán is mindenekelőtt a szövetszerűséget hangsúlyozzuk, a fonalként felfogott vonalba kapaszkodunk, még ha a művek első látásra meg is kérdőjelezik kiindulópontunk helyességét. Két sorozatnyi figuratív képről van ugyanis szó, melyek már címükkel is literális tájakra, főként a Biblia világába csalogatnak, s morális és allegorikus „kötésekre" csábítanak bennünket. De ez csupán csalóka látszat, afféle lepel, amely mögött nem kész értelem vagy igazság lapul, amit úgymond meg és ki lehetne fejteni, hanem sokkal inkább művészet, a fogalmilag megfogható igazság módszeres lebontásának, kérdésessé tételének és lebegtetésének művészete. Itt van mindjárt az Érints meg engem című sorozat 1992-ből: nyolc látszólag könnyen „megfejthető" kép, hiszen az egyes lapok már címeikkel is ismerős tájakra vezetnek, gazdag szimbolikájú toposzok felé mutatnak (Az olajfák hegyén, A madár, Kiűzetés, A bűnös stb.) Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak elő kell venni a jó öreg ikonológiai módszert, s a képek üzenetét a megfelelő szövegkörnyezet mintegy magától megkonstruálja. De erről itt szó sincs. A képek rendre úgy vannak megformálva, hogy a címükkel való megfeleltetést megnehezítik, nemegyszer lehetetlenné teszik: a Kiűzetés című lap három kezű és lábú, árnyékszerűen imbolygó figurájában például bizonyára maga a Jóisten sem egykönnyen ismerne rá az ő Ádámjára és/vagy Évájára. S nemcsak azért, mert a bálindi figuráció úgymond „szentségtörően" szakít a vallásos festészet hagyományaival - melyikkel? - kérdezhetnénk -, hanem sokkal inkább azért, mert csupa phatikus képpel van dolgunk, abban az értelemben, ahogy ezt a fogalmat Georges Roques határozta meg: „becélzott képpel", mely bizonyos részleteket, fragmentumokat emel ki csupán, kontextusokat viszont elmossa, kitörli vagy más módon teszi zárójelbe. Az ilyen képeket nemcsak értelmezni nehéz - „nincs mihez kötni" - hanem megjegyezni is, hiszen az emlékezés hasonló topografikus kapcsolódásokon alapul, mint az interpretáció. A kontextus következetes kiiktatása - és a kézenfekvő kötések elszakítása - egyébként még nyilvánvalóbb a Mózes könyve című sorozatban, ahol az történt, hogy Bálind saját kész képeiből vágott ki részleteket, majd azokat más képekbe A kiűzetés (70x90 cm) The Expulsion illesztette, pontosabban varrta bele. Az új kontextus természetesen idegenkedve fogadja a máshonnan kiragadott motívumot, ezért mindkettő utólagos módosításra szorul, de akármilyen jól sikerül is az elemek társítása, az mindig csak formai - tehát esztétikai - marad: a kép koherenciája elválik a kép feltételezett értelmének koherenciájától, illetve a kettő szövevénye barthes-i értelemben vett szövetet, kibogozhatatlanul bonyolult szőttest alkot. E szőttesben vannak olyan szálak, amelyek nyilvánvalóan a gyermekkorhoz nyúlnak vissza (lezser irkafirkák), vannak olyanok, melyek fő célja más szálak eltakarása (fedőfoltok), s olyanok is, amelyek a saját dicsőségükben jutnak kifejezésre (bizonyos anyagok - beleértve a vásznat és fonalvonalat - önálló, szabad kiterjedése). De vajon eszmék vannak-e? Igen, eszmék is vannak, de nem fémes csillogásúak mint a plátóiak, nincsenek pedánsan összekötve mint a fogalmak és főleg nem a szőttes mögött, hanem a szőttesben találhatók. A bűnös (70x90 cm) The Wicked Az olajfák hegyén (70x90 cm) On the Mount of Olives A madár (70x90 cm) The Bird Önálló kiállítások / One man shows 1982 Galerija Jadroagent, Rijeka 1985 Galerija Uluv, Novi Sad 1989 Galerija KC, Topolya 1990 Ifjúsági Ház Galéria, Szeged 1992 Budapest Galéria, Budapest 1995 Bibliotheka Universalis, Szentes Csoportos kiállítások /Group exhibitions Skuc Galerija, Ljubljana Galerija Matice Srpske, Novi Sad Salon Muzeja Savremene Umetnosti Beograd Biennale de Paris, Paris Moderna Galerija, Rijeka Galerija Ru, Novi Sad Galerija Matice Srpske, Novi Sad Moderna Galerija, Rijeka Galerija „Lazar Vozarevic", Sremska Mitrovica Likovni Jesen Galerija, Sombor Budapest Art Expo, Budapest Art LÁ'91, Los Angeles Budapest Art Expo, Budapest Städtische Galerie, Riesa Budapest Art Expo, Budapest Vigadó Galéria, Budapest Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely Budapest Art Expo, Budapest Csontvári Galéria, Budapest 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1988 1991 1992 1993 1994 1995 1996 Bálind István H-1064 Budapest, Izabella u. 65. IV. 1. Tel.: (36-1) 302-85-27 1953-ban született Adán. 1976-1981 között az újvidéki Művészeti Főiskola hallgatója. Born in 1 953 in Ada. Studied at Akademy of Arts in Novi Sad between 1976-1981. A festő (70x90 cm) The Painter A vonal mint fonal... A harcos (/0x90 cm) The Fighter A csodatevő (70x90 cm) The Miracolous A hal (70x90 cm) The Fish