Gádor Magda Szobrok és rajzok (Dorottya Galéria, Budapest, 1996)

VITA, KIÁLTÁS, KÜZDELEM GÁDOR MAGDA ÚJ SZOBRAI ÉS RAJZAI Gádor Magda pályája kezdetén portrészobrot készített, olykor kútszobrot, mint az emlékmű kevésbé harsány, időtlenebb formáját, majd pedig csaknem absztrakt kisplasztikákat, melyek olykor a kozmoszt, máskor a modern ember által konstruált fantasztikus lények világát idézték fel. Gépállatok barátkozását faragta, formálta a művész a közelmúltban, technikája az európai szobrászatban az 1920-as évektől használt beton, melyet ekkor még az anyagba kevert festékkel színezett. A kilencvenes években a művész elfordult a sci-fi alakjainak ábrázolásától. Szobrai anyaga, technikája ugyanaz, de elvétve már farag követ is, s a szobrok felületét szerves festékkel utólagosan festi. Motívumainak eredete is a természet és az emberi természetinterpretáció világa. Európai múzeumokban és az ókori Keleten tett látogatásai során több évtizede figyelt már Gádor Magda a szobrászat legrégebbi korszakaira. Tudjuk, időszámításunk előtt 25-20.000 évvel ezelőtt faragott csontokon állatalakok jelentik az ember alkotta művészet legelső lépéseit. Mamut-, tigris-, oroszlán-, lóábrázolásai vallanak arról, hogy az embert az állatvilág előbb foglalkoztatta, mint önmaga. A szelíden pihenő vagy küzdő állat ábrázolása évezredekig ismétlődik a különböző kultúrkörökben. A ház, a palota kapuját tátott szájú oroszlán, szárnyas bika védi, állatfejekben végződő karperecet viselnek a harcosok. Hősmondák és népmesék a világ minden táján ismerik a sokfejű sárkányt, melynek áldozik a közösség, melyet le tud győzni a hős. A tátott szájú szörnyeteg testében hét vagy több lélek lakik. Archaikus korokban embernek, állatnak, növénynek azonos értékű lelke van, mint ezt több tudós, köztük a híres James G. Frazer megállapította az efféle gondolkodás emlékét őrző folklór példái nyomán. A természeti népek úgy bánnak az állattal, mint magasabb rendű lénnyel, ezt a közvetlen

Next