Gyárfás Gábor plakátkiállítása (Budapesti Kongresszusi Központ, Budapest, 1996)

XX. század felgyorsult. A 2000. felé tartó emberiség bőgő lóerőkkel 120- al száguld a sztrádán, de nálunk az egykor szekerek­nek szánt mellékutakon is öngerjesztő, eszelős a forgalom. A XIX. század vívmánya a plakát a Toulouse-Lautrec-i művészet íme a kiállító termekbe szorul. A kamara muzsikát felváltotta a dübörgő diszkó, a walkman, a magány, monoton gépies ritmusa. A nagy hangerő elnyomja a párbeszédet. Konecsni, Berény, Bortnyik, Papp Gábor, Biró, Alois Mucha, Paul Colén, Cassandre, Carla, a Zwack Uni­­cum, a Gáz plakát, a Meinl, a Mondja marha mért oly bús?, a Modiana, Herb Lubalin, Paul Steinberg, Ben Shaw, vagy Sampe! művei ma már múzeumok féltve őrzött kincsei, vagy aukciókon, gyűjtők keresett magasra értékelt példányai. 1989 óta demokráciában élünk. A szamizdatok kora, a képes beszéd, az oppozíció véget ért! De már a magyar plakát is létéért küzd, utóvédharcot folytat. A szabad piac eladható árut, tömegtermelést, olcsó munkaerőt, gyors hasznot követel. A művészet mind­ezek után következhet. Legyen színház, de tartsa el magát, legyen színházi plakát, de lehetőleg minél olcsóbb. Legyen film, de inkább hollywoodi, legyen könyvkiadás, stb. A magyar polgár is már Európában érzi magát, nyomja a gázpedált az autópályán, de ide már gigant­­poszter az igazi. A kis méretek létjogosultsága meg­szűnt, valamint az már nem üzlet. Ráérősen nem sétál már senki a körúton: Sietünk! Közben választunk, persze már nem egy pártot. Nem is kettőt, mint a gazdag demokráciában, nekünk nagyon sok párt kell, mert itt annyi a vélemény és ezt is az állam finanszírozza. Túl kell licitálni a többieket. Kiabálni kell! Nagy méretek, politikus portrék, nyugodt erő. Lehe­tőleg az egész család mosolyogjon a választóra, vasárnapi öltözetben! Ez nem tréfa, ezt láthattuk mindannyian. A magyar Szakember, a magyar tudás nem elég! Pénz nem számít, nekünk a külföldi az igazi! A Magyar Posta arculattervét a British Design Group tervezi, magyar grafikus nem is hallott tenderről vagy pályázatról! A magyar alma, a magyar gyümölcs páratlan ízét kiszorítja a Seven Up, a Cola. A média szórja a selejtet, a nyomtatott betűk ebola vírusként fertőznek. Itt egy új posztmodern kőkorszak, a gátlástalan harácsolás zűrzavarában. Benzinbűzben, szénmonoxidban fuldokolva nemzi újra és újra önmagát, osztódással szaporodva. Ólmot plántál gyermekeink agysejtjébe. Manipulál, gátlásta­lanul hazudozik. Fogyassz! Válassz! ígérget. Válassz ilyen-olyan autót! Válassz ilyen-olyan pártot! Vedd meg és dobd el! Az autós hadak az utakon direktben kapják a gátlás­talan dezinformációt. Fölösleges és nem korszerű luxus az igényesség a minőség és emberi magatartásban és a művészetben. Azonkívül a minőséget meg kell fizetni, így hát ki dönti el mi a jó! Nálunk az egy emberöltőn belül viharos gyorsasággal változó körülmények a szervilizmust, a köpönyegfor­gatást az alkalmazkodást a törtetést termelték ki mint túlélési stratégiát. A kuruc labanc is, csendőr rabló is. Ezért kell megbecsülni és megvédeni az eddig létre­jött értékeket. A kontinuitást s a jövőt csak a korábbi teljesítményekre lehet és kell alapozni. Berény, Bortnyik, Konecsni­kort a „Papp csoport" követte és adta át a stafétabotot a harmadik s a negyedik generációnak, a Bányai, Gyárfás, Felvidéki és a többiek '72-ben végzettek csapata 25 éve immár e területen. Ma már oktatnak a főiskoláinkon. Azonban most új feladat vár az alkotókra és nem csak művész, de üzletember, közgazdász, Apeh kiskapu­kat ismerő gerilla harcos kell, hogy legyen. Ezzel a lehetetlen helyzettel megbirkózni a cél, ami itt sohasem volt ideális, soha nem is lesz az. Az anti­­világban is születtek kiemelkedő teljesítmények, kiemelkedtek jelentős alkotó egyéniségek. A magyar grafika és plakátművészet ethosza, morális tartása, etikája nemzedékeken keresztül öröklődik tovább. A Malév átfogó arculattervét megoldó ma­gyar művész feladatát itt oldotta meg, Bányai ameri­­kában is hazáját képviseli Pintér Ferenc Milánóban is Ferenc maradt, Párizsban Csernus, Berlinben Lakner, Milton Glaser New Yorkban is emlegeti nagyszüleit. Halas és a többiek amikor már lehetett hazajöttek. A '70-es években induló grafikusnemzedék tagjaként Gyárfás Gábor is hittel, nagy ambícióval vágott neki a rögös útnak, ami akkor még simának és egyenesnek tűnt. Szakmai felkészültséggel, tudással is a magyar grafika legjobb hagyományait vállaló morális elkötelezett­séggel, művek sorát hozta létre. E művek kilométer kövei a két és fél évtizedes pályafutásnak. Nemzedékek nagy ereje és jellemzője a sokrétűség, a változatosság. Egyéni utat járó pályatársai is bizonyít­ják és ez a gyűjtemény is, a magyar plakát valóban nemzetközi mércével mérhető, Európába integráló­dott. Világszínvonalú művekkel vett és vesz részt nemzetközi bemutatókon, biennálékon és a mérce mindig is a művek minősége volt. A beözönlő gátlástalanság kísért. Szellemi drogokkal eteti be, a védtelen és pallérozatlan agyakat. A felké­születlen és naív lélek elhiszi, amit a média rafinált stratégiával dolgozó gátlástalansága, profitéhsége rá­tukmál! Mindezt tetézi, hogy nem csak óriási jelentőségű gazdasági, politikai változások mentek végbe az elmúlt tíz évben - de a Gutenbergi mércével mérve is sorsdöntő változás a nyomdaiparban tervezésben a számítógép, és ennek minden következménye! Jéghideg egyenuniformist öltött a számítógépes pro­dukció. A szoftver, hardver közé kellene iktatni integrálni egy másik fogalmat is, amit régen múzsának neveztek, azt a teremtés pillanatot, felismerést, villámcsapást, amikor a mű megtelik azzal a titokkal ami nem analizálható, tehát nem is programozható de a művet művé teszi. A lélek e teremtés elektromos áramütése, ami a nagy teljesítmények lényege. Gyárfás Gábor műveiből sugárzó igény lépést tartani a változásokkal. Reagálni az eseményekre! Ötvözni az újabb és újabb impulzusokat! Befogadni, feldolgozni átalakítani. Majd saját képére formálni az élményeket, így számunkra egy mozgé­kony és változatos sokrétű művészi teljesítmény, vagy megkockáztatom életmű bontakozik ki e kiállítás képei alapján! Huszonöt évvel ezelőtt a művészeti elmélet nem fogalkozott a művek gazdasági hátterével! Most saját bőrén tanulja meg mindenki, az új fo­galmakat, gyakorlatot és lehetséges megoldásokat, mert különben a művészet, a kultúra (és ebben a plakát is benne foglaltatik) anakronizmussá válik, fölösleges luxus tevékenységgé! Ez a kiállítás Gyárfás Gábor bemutatója itt a Kong­resszusi Központban alkalom arra, hogy a művész és mi is képet kapjunk két és fél évtizedes pályafutá­sáról, eredményeiről és egyenleget húzva további tanulságként a jövőt tervezni. A számítógép, a film, a videó, a lézerprinter minden eszközét használni és alkalmazni kell és az elmélyült műhelymunka részeként élni ezekkel. A magyar alkalmazott grafika nemes hagyományait őrizve és felhasználva, az olyan alkotók mint Konecs­ni, Papp Gábor s a többiek tanulságait beépítve ez a nemzedék is képes nagy eredményeket létrehozni, saját arculatával a kort megjelölni. S akár az irodalom­ban a Nyugat második és harmadik nemzedéke a XX. századot meghatározó művekkel fémjelezni. Kívánom Gyárfás Gábornak, hogy az elkövetkező évek feladatai is alkalmat adjanak képességei, tehetsé­ge kibontakozásának és nemzedéktársaival együtt a magyar művészet nagy generációjának nevezze meg őket a leendő utókor. (Elhangzott a kiállítás megnyitóján.)

Next