Gyárfás Gábor plakátkiállítása (Budapesti Kongresszusi Központ, Budapest, 1996)
XX. század felgyorsult. A 2000. felé tartó emberiség bőgő lóerőkkel 120- al száguld a sztrádán, de nálunk az egykor szekereknek szánt mellékutakon is öngerjesztő, eszelős a forgalom. A XIX. század vívmánya a plakát a Toulouse-Lautrec-i művészet íme a kiállító termekbe szorul. A kamara muzsikát felváltotta a dübörgő diszkó, a walkman, a magány, monoton gépies ritmusa. A nagy hangerő elnyomja a párbeszédet. Konecsni, Berény, Bortnyik, Papp Gábor, Biró, Alois Mucha, Paul Colén, Cassandre, Carla, a Zwack Unicum, a Gáz plakát, a Meinl, a Mondja marha mért oly bús?, a Modiana, Herb Lubalin, Paul Steinberg, Ben Shaw, vagy Sampe! művei ma már múzeumok féltve őrzött kincsei, vagy aukciókon, gyűjtők keresett magasra értékelt példányai. 1989 óta demokráciában élünk. A szamizdatok kora, a képes beszéd, az oppozíció véget ért! De már a magyar plakát is létéért küzd, utóvédharcot folytat. A szabad piac eladható árut, tömegtermelést, olcsó munkaerőt, gyors hasznot követel. A művészet mindezek után következhet. Legyen színház, de tartsa el magát, legyen színházi plakát, de lehetőleg minél olcsóbb. Legyen film, de inkább hollywoodi, legyen könyvkiadás, stb. A magyar polgár is már Európában érzi magát, nyomja a gázpedált az autópályán, de ide már gigantposzter az igazi. A kis méretek létjogosultsága megszűnt, valamint az már nem üzlet. Ráérősen nem sétál már senki a körúton: Sietünk! Közben választunk, persze már nem egy pártot. Nem is kettőt, mint a gazdag demokráciában, nekünk nagyon sok párt kell, mert itt annyi a vélemény és ezt is az állam finanszírozza. Túl kell licitálni a többieket. Kiabálni kell! Nagy méretek, politikus portrék, nyugodt erő. Lehetőleg az egész család mosolyogjon a választóra, vasárnapi öltözetben! Ez nem tréfa, ezt láthattuk mindannyian. A magyar Szakember, a magyar tudás nem elég! Pénz nem számít, nekünk a külföldi az igazi! A Magyar Posta arculattervét a British Design Group tervezi, magyar grafikus nem is hallott tenderről vagy pályázatról! A magyar alma, a magyar gyümölcs páratlan ízét kiszorítja a Seven Up, a Cola. A média szórja a selejtet, a nyomtatott betűk ebola vírusként fertőznek. Itt egy új posztmodern kőkorszak, a gátlástalan harácsolás zűrzavarában. Benzinbűzben, szénmonoxidban fuldokolva nemzi újra és újra önmagát, osztódással szaporodva. Ólmot plántál gyermekeink agysejtjébe. Manipulál, gátlástalanul hazudozik. Fogyassz! Válassz! ígérget. Válassz ilyen-olyan autót! Válassz ilyen-olyan pártot! Vedd meg és dobd el! Az autós hadak az utakon direktben kapják a gátlástalan dezinformációt. Fölösleges és nem korszerű luxus az igényesség a minőség és emberi magatartásban és a művészetben. Azonkívül a minőséget meg kell fizetni, így hát ki dönti el mi a jó! Nálunk az egy emberöltőn belül viharos gyorsasággal változó körülmények a szervilizmust, a köpönyegforgatást az alkalmazkodást a törtetést termelték ki mint túlélési stratégiát. A kuruc labanc is, csendőr rabló is. Ezért kell megbecsülni és megvédeni az eddig létrejött értékeket. A kontinuitást s a jövőt csak a korábbi teljesítményekre lehet és kell alapozni. Berény, Bortnyik, Konecsnikort a „Papp csoport" követte és adta át a stafétabotot a harmadik s a negyedik generációnak, a Bányai, Gyárfás, Felvidéki és a többiek '72-ben végzettek csapata 25 éve immár e területen. Ma már oktatnak a főiskoláinkon. Azonban most új feladat vár az alkotókra és nem csak művész, de üzletember, közgazdász, Apeh kiskapukat ismerő gerilla harcos kell, hogy legyen. Ezzel a lehetetlen helyzettel megbirkózni a cél, ami itt sohasem volt ideális, soha nem is lesz az. Az antivilágban is születtek kiemelkedő teljesítmények, kiemelkedtek jelentős alkotó egyéniségek. A magyar grafika és plakátművészet ethosza, morális tartása, etikája nemzedékeken keresztül öröklődik tovább. A Malév átfogó arculattervét megoldó magyar művész feladatát itt oldotta meg, Bányai amerikában is hazáját képviseli Pintér Ferenc Milánóban is Ferenc maradt, Párizsban Csernus, Berlinben Lakner, Milton Glaser New Yorkban is emlegeti nagyszüleit. Halas és a többiek amikor már lehetett hazajöttek. A '70-es években induló grafikusnemzedék tagjaként Gyárfás Gábor is hittel, nagy ambícióval vágott neki a rögös útnak, ami akkor még simának és egyenesnek tűnt. Szakmai felkészültséggel, tudással is a magyar grafika legjobb hagyományait vállaló morális elkötelezettséggel, művek sorát hozta létre. E művek kilométer kövei a két és fél évtizedes pályafutásnak. Nemzedékek nagy ereje és jellemzője a sokrétűség, a változatosság. Egyéni utat járó pályatársai is bizonyítják és ez a gyűjtemény is, a magyar plakát valóban nemzetközi mércével mérhető, Európába integrálódott. Világszínvonalú művekkel vett és vesz részt nemzetközi bemutatókon, biennálékon és a mérce mindig is a művek minősége volt. A beözönlő gátlástalanság kísért. Szellemi drogokkal eteti be, a védtelen és pallérozatlan agyakat. A felkészületlen és naív lélek elhiszi, amit a média rafinált stratégiával dolgozó gátlástalansága, profitéhsége rátukmál! Mindezt tetézi, hogy nem csak óriási jelentőségű gazdasági, politikai változások mentek végbe az elmúlt tíz évben - de a Gutenbergi mércével mérve is sorsdöntő változás a nyomdaiparban tervezésben a számítógép, és ennek minden következménye! Jéghideg egyenuniformist öltött a számítógépes produkció. A szoftver, hardver közé kellene iktatni integrálni egy másik fogalmat is, amit régen múzsának neveztek, azt a teremtés pillanatot, felismerést, villámcsapást, amikor a mű megtelik azzal a titokkal ami nem analizálható, tehát nem is programozható de a művet művé teszi. A lélek e teremtés elektromos áramütése, ami a nagy teljesítmények lényege. Gyárfás Gábor műveiből sugárzó igény lépést tartani a változásokkal. Reagálni az eseményekre! Ötvözni az újabb és újabb impulzusokat! Befogadni, feldolgozni átalakítani. Majd saját képére formálni az élményeket, így számunkra egy mozgékony és változatos sokrétű művészi teljesítmény, vagy megkockáztatom életmű bontakozik ki e kiállítás képei alapján! Huszonöt évvel ezelőtt a művészeti elmélet nem fogalkozott a művek gazdasági hátterével! Most saját bőrén tanulja meg mindenki, az új fogalmakat, gyakorlatot és lehetséges megoldásokat, mert különben a művészet, a kultúra (és ebben a plakát is benne foglaltatik) anakronizmussá válik, fölösleges luxus tevékenységgé! Ez a kiállítás Gyárfás Gábor bemutatója itt a Kongresszusi Központban alkalom arra, hogy a művész és mi is képet kapjunk két és fél évtizedes pályafutásáról, eredményeiről és egyenleget húzva további tanulságként a jövőt tervezni. A számítógép, a film, a videó, a lézerprinter minden eszközét használni és alkalmazni kell és az elmélyült műhelymunka részeként élni ezekkel. A magyar alkalmazott grafika nemes hagyományait őrizve és felhasználva, az olyan alkotók mint Konecsni, Papp Gábor s a többiek tanulságait beépítve ez a nemzedék is képes nagy eredményeket létrehozni, saját arculatával a kort megjelölni. S akár az irodalomban a Nyugat második és harmadik nemzedéke a XX. századot meghatározó művekkel fémjelezni. Kívánom Gyárfás Gábornak, hogy az elkövetkező évek feladatai is alkalmat adjanak képességei, tehetsége kibontakozásának és nemzedéktársaival együtt a magyar művészet nagy generációjának nevezze meg őket a leendő utókor. (Elhangzott a kiállítás megnyitóján.)