Kántor Lajos festőművész (OTP Bank Galéria, Budapest, 1996)
Kántor Lajos festőművész a szép nevű és hangulatos bodrogközi kis községből, Vajdácskáról indult életútra. A „fényes szellők" vitték a Képzőművészeti Főiskolára. Olyan, a korszak kiemelkedő művészeit tudhatta mestereinek, mint Bernáth Aurél, Hincz Gyula és Domanovszky Endre. Az ő irányításuk nyomán kapott diplomát 1954-ben. Első művei még magukon viselték, részben a főiskolai, részben pedig a művészetpolitikai elvárás nyomait. Ekkor is távol állt azonban tőle a kötelező optimizmus és fotonaturalizmus. Már első alkotói korszakában is egyénileg írta át a látott világot és csendéletein, szobabelsőin megnyilatkozott a konstruktv formálás iránti vonzódása. Tiszta, világos, határozott formákból és harmonikus színekből építkezett. Az így megnyílt úton következetesen haladt és a megjelenítés immanens logikáját követve jutott el legutóbbi korszakának lírai absztrkciójáig. Konstruktív periódusa alkotásainak nagyobbik része a gyermekkor mozdony élményéből táplálkozott. A világos, homogén háttér előtti egymásba kapcsolódó plasztikus henger és gyűrű formákból komponálta alkotásait. A látványon túli lényeget emelte ki jelenítette meg erőteljes, dinamikus hatással. Ez a dinamika azonban a fantázia-gépek formai adottságai szerint határolt és szabályozott. E gépi formációk ezáltal válnak elgépiesedett korunk emberéhez szóló antropomorf üzenetté. A következő szakasz centrális gondolata szintén a kapcsolatok és viszonylatok szférájában fogant. Néhány erőteljes, hajlított hosszanti forma mellett karcsú, hajlékony síkba terített alakzatok néha játékosan, néha pedig szigorú rendben helyezkednek el vagy kapcsolódnak egymáshoz. Áttételesen jelképi értékkel e képi rendszerek az ember-természet a mindenség és ember, ember és ember sokrétű viszonylatairól szólnak. Az elmúlt hat-nyolc évben festett képein a formák kiszabadulnak a vonal „rabságából" és a színek, foltok gazdag egymás mellett élése által teljessé válik a művész alkotói szabadsága. Ezek a szín együttesek érzékletesek, líraiak, néhány esetben azonban a súlyos sötét színek szorongást, sőt tragédiát is sejtetnek. Kántor Lajos képzelete a látott világból, saját belső törvénye szerint, önálló esztétikai értékeket hordozó képi egységet hoz létre, ez szerencsésen egybeesett az egyetemes művészet orientációjával. Következetesen haladva jutott el az elvont formák és színek tisztaságáig, autonóm emberi és jelképi jelentéséig. A kiállítás ezt az utat a tárlatlátogató számára érzékletesen és élményt nyújtóan mutatja be. Dr. Dömötör János művészettörténész