Kántor Lajos festőművész (OTP Bank Galéria, Budapest, 1996)

Kántor Lajos festőművész a szép nevű és hangulatos bodrogközi kis községből, Vajdácskáról indult életútra. A „fényes szellők" vitték a Képzőművészeti Főiskolára. Olyan, a korszak kiemelkedő művészeit tudhatta mestereinek, mint Bernáth Aurél, Hincz Gyula és Domanovszky Endre. Az ő irányításuk nyomán kapott diplomát 1954-ben. Első művei még magukon viselték, részben a főiskolai, részben pedig a művészetpolitikai elvárás nyomait. Ekkor is távol állt azonban tőle a kötelező optimizmus és fotonaturalizmus. Már első alkotói korszakában is egyénileg írta át a látott világot és csendéletein, szobabelsőin megnyilatkozott a konstruktv formálás iránti vonzódása. Tiszta, világos, határozott formákból és harmonikus színekből építkezett. Az így megnyílt úton következetesen haladt és a megjelenítés immanens logikáját követve jutott el legutóbbi korszakának lírai absztrkciójáig. Konstruktív periódusa alkotásainak nagyobbik része a gyer­mekkor mozdony élményéből táplálkozott. A világos, homogén háttér előtti egymásba kapcsolódó plasztikus henger és gyűrű formákból komponálta alkotásait. A látványon túli lényeget emelte ki jelenítette meg erőteljes, dinamikus hatással. Ez a dinamika azonban a fantázia-gépek formai adottságai szerint határolt és szabályozott. E gépi formációk ezáltal válnak elgépiesedett korunk emberéhez szóló antropomorf üzenetté. A következő szakasz centrális gondolata szintén a kapcsolatok és viszonylatok szférájában fogant. Néhány erőteljes, hajlított hosszanti forma mellett karcsú, hajlékony síkba terített alakzatok néha játékosan, néha pedig szigorú rendben helyezkednek el vagy kapcsolódnak egymáshoz. Áttételesen jelképi értékkel e képi rendszerek az ember-természet a mindenség és ember, ember és ember sokrétű viszonylatairól szólnak. Az elmúlt hat-nyolc évben festett képein a formák kiszabadulnak a vonal „rabságából" és a színek, foltok gazdag egymás mellett élése által teljessé válik a művész alkotói szabadsága. Ezek a szín együttesek érzékletesek, líraiak, néhány esetben azonban a súlyos sötét színek szorongást, sőt tragédiát is sejtetnek. Kántor Lajos képzelete a látott világból, saját belső törvénye szerint, önálló esztétikai értékeket hordozó képi egységet hoz létre, ez szerencsésen egybeesett az egyetemes művészet orien­tációjával. Következetesen haladva jutott el az elvont formák és színek tisztaságáig, autonóm emberi és jelképi jelentéséig. A kiállítás ezt az utat a tárlatlátogató számára érzékletesen és élményt nyújtóan mutatja be. Dr. Dömötör János művészettörténész

Next