Kesztyűs Ferenc művészete, háromszoros nemzetközi ezüstérmes grafikus- és festőművész kiállítása (Stefánia Galéria, Budapest, 1996)
-rs poeticám „Impresszionista és expresszionista festő vagyok. Művészi hitvallásom számomra kettős tartalmat jelent. Ami a formát illetőenem kötöm magam sem egyfajta kifejezési formához, sem egyfajta stílushoz. Érzelmeimet, gondolataimat megfogalmazom grafittal, tussal, kerámia-tűzzománccal, akvarellel, pasztellel vagy olajjal. Művészi értelemben „mindenevő” vagyok: tájkép, csendélet, portré, enteriőr, vagy a groteszkig hajló karikatúra, értéksorrend nélkül egyaránt fontos számomra. És bennem az a hit, hogy a festészetben, a grafikában nem egyetlen műfaj vagy stílus jellemzi a művészi értéket. Ami a tartalmat illeti, immár halálomig tartó meggyőződésem, hogy a művészet minden játékossága mellett is komoly dolog, célja nem lehet más, minthogy emberi tartalmakat hordozzon, a tisztesség, hűség, az igazság, az emberség hordozója legyen. Nem hiszem, hogy a művészet a sznobizmus, a hazudozás s blöffölés szolgája lehet. Hiszem viszont, hogy minden igazán tiszta művészi szándék szükségképpen közérthető kell, hogy legyen, szolgálnia kell az embert, az ember szebbre, jobbra, nemesebbre vágyódását. És hiszem azt is, hogy ebben a törekvésemben találkoznia kell a művésznek és a közönségnek.” Kesztyűs Ferenc Boór András: GENERÁCIÓK (Kesztyűs Ferenc tűzzománca) Miképp e három fej kinő egymásból, s megszületik a halhatatlan ág, Úgy illan el létünk homlokáról a pehelykönnyű, múló ifjúság. Nem kérdezem, mit ér az ember sorsa, évmilliárdok bűnei alatt. Egyforma út visz mennybe és pokolba, ha befejezted földi harcodat. Emeld ki hát az álmok bűvköréből fiadnak lelkét - mely még hófehér! Hogy szenny, mocsok s gyalázat ködétől Megóvva lásd - ha minden véget ér. (1995. december 24.)