Kesztyűs Ferenc művészete, háromszoros nemzetközi ezüstérmes grafikus- és festőművész kiállítása (Stefánia Galéria, Budapest, 1996)

-­rs poeticám „Impresszionista és expresszionista festő vagyok. Művészi hitvallásom számom­ra kettős tartalmat jelent. Ami a formát illetőenem kötöm magam sem egyfajta kifejezési formához, sem egyfajta stílushoz. Érzelmeimet, gondolataimat meg­fogalmazom grafittal, tussal, kerámia-tűzzománccal, akvarellel, pasztellel vagy olajjal. Művészi értelemben „mindenevő” vagyok: tájkép, csendélet, portré, en­teriőr, vagy a groteszkig hajló karikatúra, értéksorrend nélkül egyaránt fontos számomra. És bennem az a hit, hogy a festészetben, a grafikában nem egyetlen műfaj vagy stílus jellemzi a művészi értéket. Ami a tartalmat illeti, immár halá­lomig tartó meggyőződésem, hogy a művészet minden játékossága mellett is komoly dolog, célja nem lehet más, minthogy emberi tartalmakat hordozzon, a tisztesség, hűség, az igazság, az emberség hordozója legyen. Nem hiszem, hogy a művészet a sznobizmus, a hazudozás s blöffölés szolgája lehet. Hiszem viszont, hogy minden igazán tiszta művészi szándék szükségképpen közérthető kell, hogy legyen, szolgálnia kell az embert, az ember szebbre, jobbra, nemesebbre vágyó­dását. És hiszem azt is, hogy ebben a törekvésemben találkoznia kell a művész­nek és a közönségnek.” Kesztyűs Ferenc Boór András: GENERÁCIÓK (Kesztyűs Ferenc tűzzománca) Miképp e három fej kinő egymásból, s megszületik a halhatatlan ág, Úgy illan el létünk homlokáról a pehelykönnyű, múló ifjúság. Nem kérdezem, mit ér az ember sorsa, évmilliárdok bűnei alatt. Egyforma út visz mennybe és pokolba, ha befejezted földi harcodat. Emeld ki hát az álmok bűvköréből fiadnak lelkét - mely még hófehér! Hogy szenny, mocsok s gyalázat ködétől Megóvva lásd - ha minden véget ér. (1995. december 24.)

Next