Kovács Ferenc (Budapest, 1996)
Mentegetőzés K. F.-nek A magány tornyába zárva, Elkéstem, de nagyon! Bocsáss meg nekem. A Lét gondja fogott S lelkem, az árva Befelé fordult, Vele meg életem! Te közben égi Horgászatra mentél, Csak az emléked Vonszolom velem. Hol keresselek?... Vésőid között? Vagy kőtömbök Mázsányi mélyén?... Nem! Szabdalt szívemben Markáns vonással Éltemre írtál Végrendeletet.