Nagy János festőművész kiállítása (Tata, Vár, 1996)

AJÁNLÁS Az ember életében a gyermekkor, illetve a választott hivatás megkezdésének helyei és az oda kötődő élmények a meghatározók. Ha ez a kettő nem esik egybe, úgy is mondható, hogy két útnak indító szűkebb hazája van az embernek, s ezáltal mind a kettő életre szólóan támaszt adó. Ez a kettős kötődés jellemzi Nagy János festőművészt. Debreceni születésű, gyermekkora és iskolás évei ehhez az alföldi városhoz kötődnek. Ő maga vissza-visszatérően keresi a kapcsolatot a szülővárossal és környékével. Fontosnak tartotta például, hogy a város egyetemének aulájában életművével tiszteleg­jen a kötődést adó helyhez. De élete szervezésében is fontos mozzanat az alföldiség, hiszen a pihenés és az elmélyült munkához a körülményt biztosító nyári rezidencia az Alföldhöz kötődik. De ugyanilyen határozott kötődés, az életén végig magában hordott odatartozás kapcsolja Nagy Jánost Tatához. Fiatal festőművészként tanítani érkezett a városba, s itt alakult családi élete is és itt eresztett gyökeret a valóságot érzékeny szellemmel kutató alkotó. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a tájra és az emberi viszonyokra oly érzékeny festő külsődleges jegyek alapján köthető e két városhoz és környezetéhez. Sokkal inkább a szemlélet, az élmények egyéniség által átformált mozzanatai érzékeltetik festészetében a lokális fundamentumot. Az ő művészetében elsősorban a látványi élményből kibontakozó gondolati tartalom a döntő, de úgy, hogy ez az ábrázolás sohasem lesz didaktikus, hanem mindig a kép szellemének adott gyönyörűsége mellett az értelem is megtalálhatja a maga élményét. Portréi, tájképei, emberi szituációkat megörökítő jelenetei így lesznek egyéni, sajátos hangú alkotásokká. Rendkívül érdekes, hogy Nagy János, aki a természetelvűség nagybányai igényességet felmutató útján sikereket ért el, hogyan fordul a XX. századi művészet progresszív újító törekvései felé, művészetében feltűnik az expresszív szín és formarend szerint épített dekoratív igényű vonulat, de nyomát találhatjuk a szerkezet esztétikai lehetőségei kutatásának is. Nagy János gondolkodó festő, érzékeny, az emberi megpróbáltatásokat szívósan álló, a feltűnést kerülő alkotó. Gazdag életműve úgy született meg, hogy mindvégig vállalta a pedagógusi pályát. Számos ifjú ember szellemét érintette meg abból a pedagógiai magatartásból fakadó tisztesség, ami Nagy Jánost jellemezte. Talán a személyes sorsból fakadó folyamatok mellett, ezen alkotói és pedagógiai tevékenységében a két otthonnak, Debrecennek és Tatának is komoly szerepe volt. Legyen tehát ünnep a mostani tatai bemutatkozás, ahol Nagy János nemcsak megmutatkozik, hanem tárlatával meg is köszöni az egykori befogadást. Bereczky Loránd

Next