Soltész Albert festőművész (Városi Galéria, Nyíregyháza, 1996)
A "kerek" születésnapok arra is jók, hogy az ember számba vegye életútja fontosabb állomásait, mérlegelje eredményeit, emlékezzen gyarlóságaira, főképpen összegezze terveit. A 70. évét taposó Soltész Albert is ezt teszi. Debrecenben látta meg a napvilágot, de tizenegy éves volt, amikor a családot a megélhetés kényszere a nyírségi falvak, tanyák világába űzte. A gépész - kovács apa mellett naponta figyelte az izzó vasat, melyről tűzrózsákat álmodott. Húszévesen került Nyíregyházára. A helyi képzőművész szakkör és a Népfőiskola indította pályáján. 1950-ben lett a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Fónyi Géza volt a vezető tanára. Szeretettel és hálával gondol Barcsay Jenő bátorító korrigálására is. Soltész Albert az alföldi iskola követője. Kezdetben lírai hangvételű piktúráját egyre tömöríti, figurális képeibe, táj és csendélet-vázlataiba mindinkább expresszív lendületet visz, de lírai hangvételét nem adja föl. Képeiben a legfőbb szerepet a belső feszültség, a mozgás kifejezése jelenti. Dr. Tóth Ervin már 1973-ban a megyei lap egy augusztusi számában ezt írja: "Soltész Albert Kelet- Magyarország művészeti életének jelentős egyénisége. A balladás tömörség különösen az örökös földi dombokat ábrázoló művein kísérhető figyelemmel, a nyírségi világnak sajátos hangvétele, a nyírségi homokvilág lelkiségének megéreztetésére." Bécsi tanulmányútja, nemzetközi (főképpen Lengyelországban) és hazai művésztelepeken töltött hónapjai jelentős alkotásokkal gazdagították munkásságát. Nem csak Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hanem a tengerentúlra is eljutottak képei. Joggal büszke arra, hogy Torontó után New Yorkban is sikeresen szerepelt, ahol a Magyar falu című olajpasztellje aranyérmet nyert. Felsorolhatatlan, hogy 1961-ben Nyíregyházán rendezett első önálló kiállítása óta hány településen mutatta be képeit. Külön érdeme, hogy szinte minden megyei és országos tárlat résztvevője. A megyeszékhely több pályázati kiállításán is díjat nyert. Gyűjtőmunkája is dicsérendő. A tragikus sorsú Barzó Endre emlékkiállítás több évi munkásságának eredménye. Sok tehetséges fiatalt karolt föl. Évek óta szakkört vezet, mert tudja, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képzőművészetének jövője ezen is múlik. Soltész Albert 1994-ben kapta a Művészetbarátok Egyesülete 15 éves emlékplakettjét. A Nyírséghez ezernyi szállal kötődő festőművész mindig elégedetlen. Az egészséges törekvés serkenti állandó alkotómunkára. Úgy tartja, főművét még nem festette meg. Hiszem, hogy erre még bőven lesz ideje. Göröly Tibor A Budapesti Művészetbarátok Egyesületének főtitkára MŰVÉSZETÉRŐL "Expresszív erejű tájképein a belső lelki feszültség kifejezésére, az egyedi kihangsúlyozására erőteljes festői eszközöket használ. Soltész a tus-technikának is kitűnő mestere. A megye eddig fel nem fedezett, szerény tájrészleteit is érzékletes szemlélettel ragadja meg." DR. TELEPY KATALIN (Katalógus, 1969. IV. 27.) "Típusa annak a művésznek, akinél a "művi becsületesség" - hogy mesterének, Fónyi Gézának a szavait használjuk, vérbe és húsba vágó, ellentmondást nem tűrő parancs. Sajátos művészi meglátása mellett talán ez a titka, hogy némely képe kifejező erejével a figyelmes szemlélő előtt szinte szétfeszíti a keretet." KOROKNAY GYULA (Katalógus, 1961. XI. 21.) Hegyek között Hortobágy