Soltész Albert festőművész (Városi Galéria, Nyíregyháza, 1996)

A "kerek" születésnapok arra is jók, hogy az ember számba vegye életútja fon­tosabb állomásait, mérle­gelje eredményeit, emlé­kezzen gyarlóságaira, fő­képpen összegezze terveit. A 70. évét taposó Soltész Albert is ezt teszi. Debrecenben látta meg a napvilágot, de tizenegy éves volt, amikor a csalá­dot a megélhetés kény­szere a nyírségi falvak, tanyák világába űzte. A gépész - ko­vács apa mellett naponta figyelte az izzó vasat, melyről tűzrózsákat álmodott. Húszévesen került Nyíregyházára. A helyi képzőművész szakkör és a Népfőiskola indította pályáján. 1950-ben lett a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol Fónyi Géza volt a vezető tanára. Szeretettel és hálával gondol Barcsay Jenő bátorító korrigálására is. Soltész Albert az alföldi iskola követője. Kezdetben lírai hangvételű piktúráját egyre tömöríti, figurális képeibe, táj és csendélet-vázlataiba mindinkább expresszív lendületet visz, de lírai hangvételét nem adja föl. Képeiben a legfőbb szerepet a belső feszültség, a mozgás kifejezése jelenti. Dr. Tóth Ervin már 1973-ban a megyei lap egy augusztusi számában ezt írja: "Soltész Albert Kelet- Magyarország művészeti életének jelentős egyénisége. A balladás tömörség különösen az örökös földi dombokat ábrázoló művein kísérhető figyelemmel, a nyírségi világnak sajátos hangvétele, a nyírségi homokvilág lel­kiségének megéreztetésére." Bécsi tanulmányútja, nemzetközi (főképpen Lengyel­­országban) és hazai művésztelepeken töltött hónapjai jelentős alkotásokkal gazdagították munkásságát. Nem csak Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hanem a tengeren­túlra is eljutottak képei. Joggal büszke arra, hogy Toron­tó után New Yorkban is sikeresen szerepelt, ahol a Magyar falu című olajpasztellje aranyérmet nyert. Felsorolhatatlan, hogy 1961-ben Nyíregyházán rendezett első önálló kiállítása óta hány településen mutatta be képeit. Külön érdeme, hogy szinte minden megyei és országos tárlat résztvevője. A megyeszékhely több pályázati kiállításán is díjat nyert. Gyűjtőmunkája is dicsérendő. A tragikus sorsú Barzó Endre emlékkiállítás több évi munkásságának eredmé­nye. Sok tehetséges fiatalt karolt föl. Évek óta szakkört vezet, mert tudja, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képző­­művészetének jövője ezen is múlik. Soltész Albert 1994-ben kapta a Művészetbarátok Egye­sülete 15 éves emlék­plakettjét. A Nyírséghez ezernyi szállal kötődő festőművész mindig elégedetlen. Az egész­séges törekvés serkenti állandó alkotómunkára. Úgy tart­ja, főművét még nem festette meg. Hiszem, hogy erre még bőven lesz ideje. Göröly Tibor A Budapesti Művészetbarátok Egyesületének főtitkára MŰVÉSZETÉRŐL "Expresszív erejű tájképein a belső lelki feszültség ki­fejezésére, az egyedi kihangsúlyozására erőteljes festői eszközöket használ. Soltész a tus-technikának is kitűnő mestere. A megye eddig fel nem fedezett, szerény táj­részleteit is érzékletes szemlélettel ragadja meg." DR. TELEPY KATALIN (Katalógus, 1969. IV. 27.) "Típusa annak a művésznek, akinél a "művi becsületes­ség" - hogy mesterének, Fónyi Gézának a szavait hasz­náljuk­­, vérbe és húsba vágó, ellentmondást nem tűrő parancs. Sajátos művészi meglátása mellett talán ez a titka, hogy némely képe kifejező erejével a figyelmes szemlélő előtt szinte szétfeszíti a keretet." KOROKNAY GYULA (Katalógus, 1961. XI. 21.) Hegyek között Hortobágy

Next