Műemléklap - Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 1997)

10 Az épületeknek is megvan a maguk sorsa. A Magyar Építész Kamara elnökétől, Callmeyer Ferenc úrtól kaptuk az alábbi levelet és fény­képeket, amelyeket örömmel teszünk közzé - emlékezet-frissítőül az idősebbeknek, okulá­sul azoknak, akik nem emlékezhetnek azokra az időkre. A „Műemléklap” I. évfolyam 10. számában Józsefváros műemlékeiről esik szó. Olvasom a Szent Rókus kápolna ismertetőjét. Az alábbia­kat szeretném hozzátenni a történeti hitelesség igényével: Budapest kis ékszerét, a Szent Rókus ká­polnát 1956. novemberi harcokban az inter­­veniens szovjet hadsereg célpontnak tekintve súlyosan tönkre tette. Mint a mellékelt 1957. májusi fényképek már beállványozott álla­potban, a torony ideiglenes lefedésével mu­tatják, a rekonstrukciót azon nyomban el kel­lett kezdeni. A város helyreállítására vonatkozó segély­­lyel elsősorban meg kellett akadályozni, hogy a kápolna áldozatául essék a vallástalan szem­léletet támogató városrendezési sepregetésnek, vagyis a lebontásnak. Még azon év tavaszán kaptam az IPAR­­TERV-ben a feladatot, hogy elkészítsem a re­konstrukció terveit. Tervtárban ehhez nem kap­tam segítséget, a kápolna tervei hiányoztak. Egy régi, 1890 körüli fénykép volt egyetlen segítségem a rajzok elkészítésében. Kihasznál­tam az alkalmat arra, hogy a második világhá­borúban megsérült, majd eltávolított szobro­kat is pótoltassam. (Kiváló, de már elfelejtett szobrászok készítették!) Ekkor készült el a régi bejárati előépítmény helyében egy kosár­ívű kőkeretes bejárat és a térbe mélyesztett íves lépcső. A virágvályú oldalára felvéset­­tem az 1956 feliratot, ebből még bajom is származott. Sürgősen át kellett vésetni 1958- ra - 1957-ben! A kis kápolnát később, 1964-ben újabb ve­szély fenyegette. A Blaha Lujza térre kint terv­pályázati kiírásban a Főváros akkori vezetése célzást tett a kápolna esetleges lebontásának mérlegelésére, amennyiben az a rendezés útjá­ban áll. A tervpályázat I. díját nyertem el, ter­vemben a kápolna megtartásáért kiállva a gya­logos forgalmat a plébánia vonalában átvezet­tem az épületen. Egy városrendezési pályázat eredménye: megmarad a Szent Rókus-kápolna. Fotó: Callmeyer Ferenc 1956-os harcok utáni állapot: 1957 májusa. Fotó: Callmeyer Ferenc MOZAIK GONDOLKODOM, tehát... Az utóbbi idők, de főleg ennek az évnek sűrű sporteseményei irá­nyítják rá figyelmünket a kellően eddig nem értékelt sportlétesítmé­nyekre. Igaz, a Hajós Alfréd ter­vezte margitszigeti sportcsarnok szerepel a műemlékjegyzékben, de nem ismerjük igazán a sport­stadionok, fedett teniszpályák, lo­vardák építészeti értékeit. A fedett lovaglópályák közül minden bizonnyal a legértékeseb­bek egyike az alcsúti kastélypark­ban áll. („Természetesen” nem funkcionálisan, lovardaként hasz­náltuk, hanem a kastélyparktól le­választva, az ottani tsz magtára­ként működött.) ... avagy hogyan látom én a SPORTLÉTESÍTMÉNYEK MŰEMLÉKI SORSÁT? Ez egy igen korai (1900-as évek legelejéről származó) monolit vasbeton csarnok, melynek vázát ti­zenkét vasbeton keret adja. A kere­tek lába a külsőben támpillérként jelenik meg, míg a nyeregtetősen kiképzett áthidaló elemek belül tűnnek föl. Ez a megoldás az úgy­nevezett helyzetváltós elrendezés. Az épület korai jellegét a kitörede­zett sarkokon szemlélhető vassze­relés is bizonyítja, ahol a szerelő­gömbacél helyett még lapos vasat találunk. Az épület nem védett. Nem kevésbé érdekesek az acélszerkezetű lovardák sem. Ilyet kettőt is építettek a honvédség számára Örkényben. Elég nagy­méretűek voltak, 20x60 és 30x140 m alapterületűek. A tereket lapos ívű lamellás acélrács fedte, hatá­sában a híres későgótikus maulb­­ronni kolostor parlatóriumára em­lékeztet. (Legutóbbi városvédő műsorában Ráday Mihály is fog­lalkozott egykori honvédségi lo­vardákkal.) Faszerkezetű, három csuklós keretek alkotják az ügetőpályán épített lovarda vázát, melyet ifj. Paulheim Ferenc tervezett 1930- ban. Fedése deszka és eternitpala. Amint látható, volna mit ke­resni - és találni - a műemlékvé­delemnek a sportlétesítmények te­rületén is, amelyek tiszteletremél­tó helyet foglalnak el csarnok-épí­tészetünk világában. Ugyanígy szükséges elemzés alá vonni először a főváros stadi­onjait is. Kíváncsi lennék, van-e egyáltalán valahol terve vagy bontási dokumentációja a Fradi­­pálya egykori faszerkezetű lelá­tóinak, amelyek nagyon figye­lemreméltóak voltak a maguk nemében. Egy négyzetméternél kisebbet - SEM! Vajon mit szólna hozzá a kedves olvasó, ha egy reggelre kelve azt látná, hogy a legszebb, legrango­sabb műemlékeinket - mondjuk a Mátyás templomot vagy a Parlamentet - reklámok plakáterdeje borítaná el? Ha Buda barokk polgárházai, az esztergomi szé­kesegyház, vagy a keszthelyi Festetics-kastély olda­lára ragasztott papírról tudná meg, hogy milyen fog­kefét, hajápolót vagy videót ajánlanak neki a minden­áron hirdetők? A kérdés voltaképpen az, hogy a rek­lám és a művészeti-történeti emlék hogyan fér meg egymás mellett és együtt. Hol van létjogosultsága a reklámnak és milyen mértékben, milyen méretben, milyen tartalommal helyezhetők el? Ha visszapillantunk a magyar építési törvényalko­tás hatvan éves múltjára, talán feleletet kapunk erre a kérdésre is. Ugyanis az 1937. évi VI. törvénycikk 338. paragrafusa már rendelkezett a hirdetőberendezések tilalmáról, amikor kimondta, hogy azok nem alkal­mazhatók műemlékeken, műemlékszerű épületeken, közparkban és zártsorú beépítésmódnál még az élő­kert kerítésén sem. Hatvan évvel később az 1997. évi LXXVIII. törvény védi az épített környezetet, de a rek­lámok tilalmáról nem szól, csupán azok építési enge­délyeztetését írja elő, ha a reklám mérete az egy négyzetmétert meghaladja. A műemlékvédelem új 1997. évi IV. törvényének 10. paragrafusa már-ta­lán a hatvan évvel ezelőtti példát is figyelembe véve - úgy rendelkezik, hogy reklám műemléken és a vilá­görökség területén nem helyezhető el! Ez termé­szetesen vonatkozik a politikai reklám­plakátra is! E törvény 1998. január 1-én hatályba lépett. Ha összevetjük a két törvénynek a reklámokkal kapcsolatos rendelkezéseit, a két rendező elv a való­ság görbe tükrében úgy működik, amint ezt Ráday Mihály legutóbbi városvédő műsora szemléletesen érzékeltette, hogy az esztétikai környezetszennyezés bizony nem kíméli a műemlékeket, és a világörökség­re sincs tekintettel. Az egy négyzetméter alatti reklá­mok színes összevisszaságában, a műemlékházfala­kat elborító reklámokkal felvenni a harcot. „Conquijo­­te"-i feladat! Mégis, talán LEHET, NEM­ KELL, és ha ez sem elég, MUSZÁJ tenni ellene. Van már a hivatalnak is sikerélménye, akkor, amikor az Andrássy út palotáiról néhány tucatnyit si­került eltávolíttatni. Reméljük, hogy a műemlékek és a világörökség területén a törvényt megkerülni szán­dékozók, a törvény előírásainak megszegői - hason­lóan az Andrássy­ úti példához - belátják tévedésüket és nem várják meg a hatóságok bürokratikus eljárá­sait, büntető szankcióit. A XX. század végén talán nem pusztába kiáltott szó a TÖRVÉNY, és betartása minden jó szándékú jog­követő polgárnak és vállalkozónak egyaránt érdeke. ITT négyzetméterre tekintet nélkül, sőt formától és mérettől függetlenül is TILOS reklámozni, azt pe­dig ne gondolja SENKI, hogy EGY NÉGYZETMÉ­TER ALATT SZABAD!! Vizy László - Császár László rovata -

Next