Szimbiózis (1997)
... hogy újra egybeálljon egy nemzet, itt, a Duna-Tisza tájon mind az "Ady-ék szerinti" magyarból (mint rég a finnből, ugorból, kabarból!) Illyés Gyula: Vár a vizen (1947)!Ezt a kiállítást eredetileg a millecentenárium megünneplésére szántuk. Arról a szimbiózisról akartunk beszélni a magyar képzőművészet alkotásainak a felsorakoztatásával, amely ezeregyszáz évvel előttről fűz össze "finn, ugor" és "kabar" törzsbelit. Azaz újkori, a tizenkilencedik századi nemzeti feléledés áramában a nemzet és szabadság nagy eszméi jegyében egybeforró magyart és zsidót. Közelebbről azt a termékeny kölcsönhatást szerettük volna szemléltetni, amely a magyar kultúra modern nemzeti korszakának a legkezdetétől jellemezte a magyar festészeti hagyományokban otthonra lelő, és a magyar művészetet magyarként és zsidóként gazdagító művészeket. Ahogy a származásukra nézve "színmagyar" képzőművészek odafordulását és párhuzamkeresését is a zsidóság - vagy a tizenhatodik század prédikátor-költőinek szavával - "a zsidó nép" hányattatásaival, amely egyébként a magyar kulturális hagyománynak a reformáció óta állandó jegye, humanista üzenete és művészileg termékeny eszméje. Később - különböző okokból - másképp kellett döntenünk. Kortársi magyar képzőművészeti kiállítás lett az eredeti tervből. Szerényebb keretű, de talán igazabb és - a szó ezúttal mélyebb értelmében - aktuálisabb kiállítás a végeredmény. Hiszen ezt a szimbiózist az első világháborús összeomlás, a két háború közötti politikai és szellemi elaljasodás és a manapság "holocaustnak" nevezett szörnytett-sorozat csaknem teljesen szétbomlasztotta. Az utána következő évtizedek óvatoskodó képmutatása pedig vajmi keveset tett ennek a szimbiózisnak az újrafűzésére. Ezért maradt ránk, a ma még nem is nagyon tudjuk, miféle változás utáni "finnekre-ugorokra" és "kabarokra" - azaz egyszerűen: magyarokra - ez az elintézni való. Van szimbiózis vagy nincs szimbiózis? Kortársi kérdés ez, éppen ezért kortársaink az egyedül illetékesek a megválaszolásában. Ezért bocsájtjuk ötven magyar kortársunk képben-szoborban megfogalmazott véleményét és ítéletét a nyilvánosság elé. Don Péter Takács Ferenc