Építészképzés (Pécs, 1998)

IGAZÁBAN. Ajanlas A magyar építészképzés kiváló s még a évszázados távolságban mérve a budai­­meglehetősen súlyos szellemi-fizikai terii máig, jelenünkig. Nem kétséges, hog folyamatos "karbantartásában" nag felkészült ISKOLÁK nem rendelkeztek az e képzés kategóriájába­n px. században gyökerező hagyományait isti Műegyetem vitte mentette tovább két viselő korokban is) egyedül és szinte e szakma, e tudomány, e művészet szerep hárult az egykori Felsőipari Technikumokra - később az ilyen céllá alapított főiskolákra is, ám e nagyon al a pozícióval, amely egy egyetemi szintű Emelhette volna őket. Világunk a versenyek világa lett jó és rossz értelemben egyaránt a folyamatos megmérettetéseké, a pozícióharcoké, az­ üzleti, egzisztenciális és eszmei-stiláris küzdelmeké, városi-regionális-térségi, de országos-európai és világ­léptékben is. Magyarország gazdasági és kulturális élet-halál harcot vív önnön európai jövőjéért, nemzeti karaktere megmaradásáért e folyamatos és megállíthatatlan globalizációs lendületben. Tudományunk, kultúránk, gaz­daságunk minden területére kiterjed ez a harc, hogy ne érvényesüljön építészetünkben, hogy ne preferálná, formálná, deformálná egész építész létünket ez az állapot! Az oktatás színvonala lehet csupán az a fundamentum, az az ugródeszka amelyről elrugaszkodva olyan lendületet vehetüruik amely más nációk mellé-fölé emelhet minket többek között építészeti produkcióinkban s nagy hangsúllyal az építészképzés terén is. Igen jó, hogy van olyan régiónk és városunk, mint pl. Dél-Dunántúl és Pécs, amelynek egyedi egyéni szelleme, materiális habitusa, történelme, megannyi hagyománya (érthetőbben szólva besz­ívható levegője) alkalmas lett arra, hogy benne egy, az egyetemes magyar kultúrát, s hazai építészetünk ügyét jövőjét szolgáló ÚJ EGYETEMI RANGÚ ÉPÍTÉS­ZKÉPZÉS gyökerezzen meg, s épp ezen utolérhetetlen egyedisége által képes legyen segíteni a küzdelmet, melyről írtam. S jó, hogy lettek- vannak olyan elszánt építészek, Tanárok és Mesterek, akik felismerték e küzdelem fontosságát, de rendelkeznek a jövőt belátó optimizmussal is, hogy higgyenek a csella megnyerhetőségében. A pécsi ISKOLA még csak most bontogatja szárnyait, keresi önmaga röppályáját, de úgy látjuk, röpülésével a MAGASAT célozta meg. Jómagam már dolgoztam, dolgozhattam olyan fiatalokkal, akik PÉCS neveltjei, s jóvoltukból még jobban hiszek a­: ELKÉPZELÉS Remélem, hogy ebbéli hitem a Szak­ma egészére ráragad, mihamarabb. VV Dr. Finta Kossuth­­ c. egyete az MTA Budapest, 2­001. október József­­jós építész­ei tanár r. tagja

Next