Kalmár János: Flags (Goethe Institut – Budapest, 1998)
Az élet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém...szörnyű elbeszélni mi van ottan, ... Dis városa a ködből kifoszlik, szomorú néppel és szigorú haddal.' Ami ránk maradt, az csatákban elhullott álmok kellékei csupán, tökéletlen vágyak lobogói, remények itt hagyott hordaléka, örökségnek tartott díszletek. Csupa válaszra váró kérdés, elhagyott csaták színtere, ahol a testek és a tárgyak itt maradnak. Amikor megérkeztem minden itt volt, amikor elmegyek, minden ami itt volt itt marad. Addig is szedegetem az elhullott zászlókat a szembesüléshez. In the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray gone from the path direct...and e'en to tell it were no easy task,...the city, that of Dis is named, with it's grave denizens, 2 a mighty throng. Remnants of fallen dreams in battles, this is what has been left here. Banners of unperfect desires, burden of hopes left — back. Scenery, treated as heritage. Filled with unanswered questions, deserted battlefields, bodies and objects rest in this world. When I came everything was here, when I leave, everything that was here, shall remain here. Until then, I am gathering fallen flags to understand. Kalmár János Janos Kalmar oc ^íö vfOE fD 1 Dante: Isteni színjáték; 2 Dante: Divine comedy GOETHE (§ O INSTITUT BUDAPEST