Szerb művésztelep (Szentendre, 1999)
A művésztelepek hosszú múltra tekintenek vissza úgy Magyarországon, mint Szerbiában. Hollósy Simon már 1896-ban egybegyűjtötte a festőket Nagybányán, s Nadezda Petrovic is ugyanezt tette 1907-ben Sicevoban. Mindkét művésztelep, melynek programja volt a modern képzőművészet propagálása, nemzetközi résztvevői körrel dicsekedhetett, ami bizonyította, hogy a kultúra és a művészet nem ismernek határokat. Ma, a második millennium végén Szerbiában évente közel 300 alkotótábort szerveznek, melyeknek mind van valami jellegzetességük: van, ahol csak a festők jönnek össze, van, ahol a szobrászok vagy keramikusok, van, ahol kizárólag tájképeket, vagy portrékat festenek, de leggyakrabban szabad az alkotói munka, függetlenül a választott kifejező eszközöktől. Ebből a szempontból a szentendrei különbözik minden más alkotótábortól. Igaz ugyan, hogy formális összetételét tekintve teljesen szabad és sokszínű, azaz szokványos, mégis a szerb és a magyar művészek összekapcsolásával egyedülálló a lényegi küldetését tekintve. Az évszázados szomszédok kölcsönös megismerése és közeledése egymáshoz önmagában is jelentős előnyökkel jár. Egy-két hetet együtt töltve a szerb és a magyar művészek előtt lehetőség nyílik, hogy kicseréljék szakmai tapasztalataikat, s hogy közelebbről megismerjék egymás szellemi értékeit. Másrészt, s lehet, hogy ez a legfontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy Szentendre kulturális öröksége nemzetünk történelmi örökségének részét képezi, a szerb művészek jelenléte Szentendrén legalább egy rövid időre közvetlen találkozást jelent a szórványban élő szerbség számára az anyaország mentalitásával és szellemi életével. A művészek személyes ars poeticájukat összekapcsolva Szentendre hangulatával elősegítik, hogy ne vesszen el a szerb etnikumhoz való szellemi tartozás érzése. A belgrádi „Pero” Galéria és a Szerb Országos Önkormányzat erőfeszítéseinek, valamint a szentendrei városi vezetőség megértésének köszönhetően, ez a művésztelep, amely 1993-ban jött létre, s a Jugoszlávia ellen bevezetett szigorú szankciók ellenére minden évben megrendezésre kerül, 2000-ben egy nyolcéves kis jubileumot ünnepelhet. Ez idő alatt a művésztelep munkájában mintegy 50 szerb és magyar művész vett részt, akik nagyszámú művet hagytak maguk után értékes gyűjtemény formájában a magyarországi szerbek tartós kulturális öröksége számára. Végezetül alá kell húzni, hogy Szentendre egy szerencsésen kiválasztott hely az ilyen találkozások számára. Romantikus hangulatával a Duna partján, kulturális örökségével és vendégszerető lakóival a résztvevők (festők, de zenészek, költők) számára is ideális feltételeket nyújt az alkotói ihlethez és élményhez. A művészek alkotásaikkal fejezik ki hálájukat, melyek a már meglevő műemlékek mellett kétségtelenül hozzájárulnak ahhoz, hogy Szentendre figyelemre méltó helyet foglaljon el Európa kulturális térképén. Dr. Stanislav Zivkovic 3