A gyöngyösi Fő tér története (Gyöngyös, 2000)

yy&Hÿxpô&i -JSf tér te*tén*/é A fő tér a városok közepén levő tér, a település leg­régibb része, itt van a plébánia­templom, körülötte a legfontosabb középületek (városháza, iskola, stb.), a gazdag polgárok (kereskedők, céhiparosok) lakóházai, a főurak palotái. Már az ókori városokban megtaláljuk a piacteret - fő teret -, mely a legfontosabb politikai, kulturális események színtere is volt. A városok kialakulásánál döntő volt a települések fekvése: több földrajzi táj találkozása, folyami átkelő­hely, forgalmas útvonal (vásárvonal), királyi, főpapi, fő­úri székhely vagy birtokközpont mellett, illetve közelében volt-e. Ha igen, akkor már megjelent az árucsere, mely alapja lett a későbbi piacnak, vásárnak. A különböző városi kiváltságokat tartalmazó királyi, földesúri oklevelek elősegítették a várossá válás folya­matát, ha a felsorolt földrajzi és egyéb adottságok megvoltak és ha ezekkel a település lakói élni tudtak. A történelmi Magyarországon a várossá válás két változatát ismerjük: az európai városfejlődés szerint a középkori várost a fő tér körül építették fel (pl. Pécs, Bártfa, Hajdúszoboszló), a sajátos magyar városfej­lődés: a település fő utcája szinte térré szélesedik, itt tartották a piacokat, vásárokat (Marosvásárhely, Debrecen, Miskolc, Gyöngyös). A gyöngyösi Fő tér utcaszerű, észak-déli fekvésű hosszú tér, a város közepe, legrégibb része. A délről jövő egykori Csapó (Jókai) utca kiszélesedik, ezt délen egy szigetszerűen körbeépült háztömb (a Móricz Zsigmond és a Rózsa utca) zárja le, míg az északi részét a Szent Bertalan templom határolja. Itt találkoz­nak a dél felől jövő Csapó, az északnak menő Solymosi (Petőfi) és az ezeket keresztező Bene (Szent Bertalan, Kossuth) és a Tót (Vachott Sándor) utcák. Gyöngyös területe valószínűleg a honfoglalástól kezdve lakott. A patakok mellett vezettek az utak az .

Next