Halász-Szabó Sándor festőművész emléktárlata (Szentesi Galéria, 2000)
Nyolcvan éve, 1920. június 11-én született Szentesen Halász-Szabó Sándor festőművész. A 80 ugyan nem a szokásos „jubileumi” szám (25, 75, 100) ezért külön elismerés illeti a szülővárost, amiért jeles szülöttének emlékét a mostani kiállítással is ébren tartja. Halász Szabó Sándor művészpályára kerülését Koszta József segítette korrigálással, tanácsokkal. Gallé Tibor szabadiskolájában folytatott előkészítés után első nekifutásra felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula növendékeként 1944-ben kapott diplomát. Bár a főiskola elvégzése után nyomban kiállító művész lett, mégis nem érezte azt, hogy igényelt művészi szabadsága szerint alkothat, 1963-ban Svédországba távozott. Művészetében egyként jelen vannak a svéd történelmi múlt és a kortárs svéd művészeti törekvések. E mellett merített az európai kultúra forrásaiból, elsősorban a hellén kultúrából is. Nem szakadt azonban el a magyar képzőművészeti hagyománytól, a gyökerektől, a „tiszta forrástól” sem. A fenti három forrás egyéni ötvözete adja Halász-Szabó Sándor művészetének eredetiségét, esztétikai értékét. Svédországi sikerei ellenére élete végén visszatért hazájába. Sajnos a szépen berendezett budapesti lakását alig élvezhette, mert 1977. február 2-án befejezte földi pályáját. Ezt megelőzően azonban úgy érezte, hogy — Adyt idézve - el kell számolnia a helynek, mely lelkét nevelte, így került sor 1994-es szülővárosában rendezett kiállítására. Az igen gazdag művészeti hagyatékból most egy újabb válogatás nyújt élményt, esztétikai örömöt, nemes szórakozást a szentesi művészetkedvelőknek, tárlatlátogatóknak. Dömötör János