Kárpát-medencei Képző- és Iparművészek Millenniumi kiállítása (Ungvár Boksay József Szépművészeti Múzeum, 2000)

Lét és jelenlét A tágasság, mint leírható, vagy nem leírható tartalom, ez jut eszünkbe e gyűjteményről. Pedig állítják sokan, hogy a magyar és a kárpát-medencei tér szűk, már-már kaloda, az égbolt fölöttünk alacsony, pillantásunk verdeső. Beteg lélekkel, rossz szívvel fogalmazott tételek. A képek, kisplasztikák, plakettek mást mondanak. Azt, hogy terebélyes ez a mi világunk, hogy változatosak kies tájaink, hogy képbe tömörített történelmi tanulmány egy-egy tekintet, hogy sorsunk, ha az állítás kissé öntetszelgőnek is tűnik, unikális. Utóbbit egyöntetűen és szívesen állítják önmagukról a velünk és mellettünk élő népek, nemzetek is. Legyünk megengedőek, s egyben elfogulatlanok, ez nem véletlen, hiszen e tájon évezredet, évszázadokat töltöttünk egymással magyarok és nem-magyarok. „ ... nagy az Isten és kicsik a nemzetek” írja Babits egyik, az első világháborút lezáró békemű kicsinyességét mélázva pellengérre tevő versében. A gondolat igazsága a hívő ember számára legalábbis­­ vitán fölül áll. Hogyan is lehetne másképp, hiszen az ebben a katalógusban látható művek is csak úgy születhettek, hogy alkotóikon valamilyen módon átsuhant az isteni tudás. S keletkezett a mű oly módon, hogy látjuk benne az egyetemes mellett az összetéveszthetetlent, a nemzetit. Korfordító közösségi és egyéni ünnepet, drámát egyaránt, teljesült és beteljesületlen szerelmet, s a legszentebbet, az Örök Témát, az anyaságot. Keretként pedig a tájat, melyet jól-rosszul­­, lakója is formál, s mely viszontformálja őt. Szürkében, kékben villódzó égboltot, fehérben, sárgában áramló vízfelületet, rőt színekben pompázó alföldi tájat, karakteres belső tereket.

Next