Lux Antal (Galéria '13, Soroksár, 2000)

minősültek át. Mindenesetre abban, hogy a későbbiek során elhagyta az országot, ezeknek a méltatlan megkülön­böztetéseknek is szerepe volt, hiszen az osztályidegen jelző a kommunista szótárban a megbízhatatlanság szinonimájaként szerepelt. Lux jól érzékelhette már iskolás évei alatt a fokozódó kommunista terror jelenlétét. Azt kell azonban mondanunk, bará­taival, társaival egyetemben mégiscsak szerencsés érzékkel választotta ki a képzőművészeti pályára rásegítő mesterét Ilosvai Varga István személyében. llosvainak sem ragyogó festői munkássága, sem pedig tiszteletre méltó pedagógusi tevékenysége nem kapta meg mindmáig a kellő méltatást, elismerést, akik azonban az ő szabadiskolájában kezdték képzőművészeti pályájukat, mindmáig rajongással emlékeznek mesterükre. (Lux - saját elmondása szerint - szinte minden képe elkezdésekor fölidézi Ilosvai tanítását.) Vitathatatlan, hogy mind a mesterségbeli igényesség, mind a kitapinthatóan konstruktív képszerkezet fölismerhető korai és későbbi képein. Elsajátította az olajfestés csínját-bínját. Lux 1948-as Molnársziget című tájképe szoros rokonságot tart Bartl akkori soroksári fest­ményeivel. Az a csepeli szabadiskola egy kicsit “szakmaivá” is igazította barátságukat. Luxra a katonaévek is külön megpróbáltatást jelentettek, hiszen munkaszolgálatosként vonultatták be a renitenskedő fiatalembert. Ilyen körülmények között - azt már pontosan tudta, hogy egyelőre a továbbtanulás bezárult előtte - egyáltalán nem meglepő, hogy 1956 őszén fegyvert fogott, Pécsett vette ki részét az oroszok föltartóztatásából. Könnyű volt kiszámítania, mi várhat rá a forradalom leverése után. Habozásnyi ideje sem maradt, menekülnie kellett. Menekülését előbb filmben, majd videóban dolgozta föl - nem annyira a történések, mint inkább az expressziók ritmusa szerint. Ilosvai Varga István kaktuszai között 1957 Molnársziget olaj/vászon 1948 42x30 cm 2

Next