Országos Design Pályázat kiállítása - Lépés a jövőbe 2000 (Vigadó Galéria, Budapest, 2000)

Kedves kiállító/látogató! 1996-ban a Millecentenárium évében hirdette meg első ízben a Magyar Design Kulturális Alapítvány és a Magyar Innovációs Szövetség a „Lépés a jövőbe" pályázatot. Célja az volt, hogy megtaláljuk identitásunkat, gyökereinket, amelyre egykor országunk kultúrája és gazdasága épült, ugyanakkor felhasználjunk minden újat, amit a világ fejlő­dése részünkre felkínál. A benyújtott pályázatokon keresztül kívántunk képet kapni, vajon hogyan vélekednek minderről a gyakorló és a jövő nemzedéket képviselő alkotók. Az itt bemutatott munkák jól tükrözik a tervezők innovatív gondolkodását, emocionális al­kotóvilágát, egyben gazdag tervanyaggal új elképzeléseket tárnak elénk az alapfokú vizu­ális nevelésről, környezetünk megóvásáról, építészeti és a bennünket körülvevő tárgyi vi­lág újraértékeléséről. Olyan fórum ez a hazai és a külföldön élő magyar tervezők számára, ahol a design sok­­rétegűsége a keres és kínál elvén kerül bemutatásra, hiszen az elmúlt két rendezvény már felkeltette az üzleti, piaci és a kulturális szféra érdeklődését. Az értékelés és válogatás után az itt szereplő kiállított, közel negyven terv csak ízelítő a százharminc­nyolc benyújtott sokszínű pályázatából, amelyek javarészt fiatal tervezők al­kotásai. A magyar felsőoktatás szakmai rétegződése és a tervezőképzés bővülése révén az évközi és diplomamunkák szélesebb körű megjelenését tapasztalhattuk az idei pályázaton. A „Lépés a jövőbe" a felsőoktatás módszerének és törekvéseinek tükröződését és össze­vetését is jelenti a közvélemény előtt, hiszen a díjazott munkák nagymértékben az egye­temi hallgatók köréből kerültek ki. Különös figyelmet fordítunk a pályakezdőkre, hogy minél nagyobb számban legyenek je­len. Ez a fórum mindinkább az egyetemi hallgatók bemutatkozásának színterévé válik, amely a pályázat kiírásának újragondolását és továbbfejlesztését teszi szükségessé. A „Lépés a jövőbe" kapcsolódik az 1980-an létrehozott ipari formatervezési pályázati rendszerhez. Céljaik hasonlóak, de egyben eltérőek is. Amíg az előbbi a tervezők törek­véseit és ötleteit tárja fel, addig az utóbbi az új gyártmányok és termékek bemutatására és megmérettetésre ad lehetőséget. Mindkettő fontos. Lelkes Péter Magyar Design Kulturális Alapítvány kuratóriumi képviselője dr. Pakucs János elnök Magyar Innovációs Szövetség Lépés a jövőbe A harmadszor meghirdetett pályázat céljai ma is egyértelműek és aktuálisak. A minden­kori zsűrinek nem az a dolga, hogy ezeket elemezze, inkább az, hogy ezek érvényre jutá­sát hogyan ítéli meg. Beszámolónk természetesen nem helyettesíti a részletes bírálati jegyzőkönyvet, de kitér néhány olyan szempontra, amelyek a pályázat aktualitási körén is túlmutatva, hosszabb távon érvényes tanulsággal rendelkeznek. Két kérdést tartottunk ebben a vonatkozásba fontosnak: - Hogyan és milyen módon tükröztek vissza a pályaművek általános társadalmi használati értékeket, ill. ezek az értékek milyen valószínűséggel kerülhetnek a tényleges használat körébe? - Mennyire korszerű a hazai termékszemlélet - feltételezve, hogy van összefüggés a pá­lyázat eredménye és a társadalmi gyakorlat között -, ill. ez a szemlélet mennyire jövőbe mutató? Ami a társadalmi hasznosságot illeti, a pályamunkák szinte kivétel nélkül olyan igényeket igyekeztek lefedni, kielégíteni - amelyek még magukon viselik a hazai tárgykultúra, még inkább a tárgyrendszerek örökölt hiányait. A bírálati munka szinte tálcán kínálta azt az is­meretszerzést, hogy valójában mit és hogyan kellene e tekintetben országosan és koordi­náltan fejleszteni. Ha tehát a beadott pályamunkákról véleményt mondunk, egyben a magyarországi hely­zetet is megítéljük. Ebből a képzésnek, valamint a fejlesztő-, és gyártóiparnak, ill. a ke­reskedelemnek kell a következtetést levonnia. El kell fogadni, hogy a társadalom értékíté­lete, véleménye elsősorban a szociális és össztársadalmi célokkal összefüggő tárgyak, használati eszközök, tárgyrendszerek felé fordul. A zsűri örömmel állapította meg, hogy a pályázók ezt a szemléletet követve, ha nem is a közvetlen tárgyi-anyagi, technológiai szempontok érvényesülését illetően, de szociális at­titűd tekintetében hidat vertek a jövő felé. A magyar társadalomnak ugyanis el kell jutnia ebben a vonatkozásban is egy egészséges és a társadalmi szolidaritásnak is helyet adó működés szintjére. Alig volt olyan pályamunka, amely a maga öncélúságával nagyon el­tért volna ettől, és ha nem is lehetett ezt teljes körűen elismertetni, a zsűri döntéséből ez a szándék kiolvasható. "Mi a Design?", ez volt a fő kérdés. A korábbi szakmai viták alapján úgy tűnt, hogy a kérdés tisztázódott: DESIGN­O DESIGNO. Tehát nem művészet, hanem olyan tudatos irányszabás a formában, amely lehetővé teszi, hogy a gyártmány koherensen megfeleljen

Next