Pirk János festőművész (Szinyei Szalon, Budapest, 2000)

költészetének". Néhány fő téma jellemezte valóban e költészetet, de jellemzi az árnyalatok gazdagsága is. A Magvető első változata 1919-ből származik, Millet-nek akkor még hírét sem hallotta, a vető, mintegy az életet, az élet folytonos megújulását szimbolizáló alak a következő majd hét évtizedben számtalan variációban jelent meg vásznain, lapjain, de a végtelent fedezte föl az őszi, sárguló kukoricaszár leveleiben vagy akár egy virágcsendélet szirmaiban is. Amilyen gyorsan, könnyedén rajzolt, olyan, gyakran tért vissza egy-egy témához, illetve oly módszeresen dolgo­zott festményein, festette át őket újra és újra a barna, a vörös, a kék árnyalataival. Egyik legsi­keresebb ifjúkori művét a kártyázókat hatvan év múlva festette meg újra, a paraszti munkák ábrázolását mintegy szintetizáló Tengerihántás variációi közül több is befejezetlenül maradt. Az életmű igazi dimenziói azért felmérhetetlenek, mert számos, a pálya első szakaszában keletkezett mű elpusztult, illetve elkallódott, amikor a művész családjával 1944-ben Nagybányáról Gödöllőre költözött, illetve amikor itt Körösfői Kriesch Aladár műterme leégett. Megsemmisültek a pálya egyik legfontosabb állomását jelentő, Szent Antal életének jeleneteit ábrázoló szekkók is, amelyeket 1931-ben az érmihályfalvi római katolikus templom szentélyébe készített. Ugyanakkor néhány mű mostanában került elő, például a nagybányai tájképek, ame­lyek színgazdagságában talán az 1930-as párizsi tanulmányút hatása is érezhető. Itáliában 1933- ban, majd római iskolásként 1936-37-ben járt tanulmányúton, plasztikusan formált, expresszív kompozíciói (Római akt, Tanulmányfej, Beszélgetés, Római oszlopok) egyszerre jelzik a reneszánsz mesterei és a novecento törekvései iránti érdeklődését. Évekkel később, 1943-ban Nagybányán festett Május című kompozíciója, az életmű egyik főművének nevezhető álló akt egy­szere jelzi e törekvések megértését, s a visszatérést ahhoz a világhoz, amelyet "az egyszerű emberek, a természet csöndje" jellemez, ahol a visszafogottan komponált színvilágban minden árnyalatnak szerepe van, s amelyben a tudatosan letompított tónusok közül valósággal előragyog Naplemente /Nagybánya, 1942/

Next