Úti-kárpit c. kiállítás (Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2000)
UTRKARPITOK ITINERANT TAPESTRIES - gondolatok az utazásról - C szellem utazója-felfedezője Nietzsche a világba való vágyakozást, a keresés büszke magányát gyakorta leírja. A nagy gondolkodó férfias elszántsága nem kikötőre, hanem tengerre vágyik. "Ismerjük-e, merre tartunk, még nem tudjuk, mi felé sodródunk, a felfedezetlen távolba taszíttatunk... a kalandba, a messzeségbe,... nincs más választásunk, felfedezővé kell válnunk. " Ezúttal egy különös, nagyméretű műtárgy-sor, objekt-sor, texturális, textuális, fakturális és objektuális kép-sor - indul útra. Húsz ember jellegzetes alkotása. Útikárpitok. A művek kiállításakor lehetővé válhat a tér átstruktúrálása - a tárgyegyüttes és az architektúra egymásrahatása - a művek, és a természet vagy urbanisztikai részletek egymásra ható kölcsönössége. A nagyméretű műtárgyak a különböző helyszíneken feltehetően kilépnek a vizuális tartományból, az artikulálatlan jelentésáramlatból, az installációs ingerszférából s egy új terrénumba érkeznek. Az új dimenzióban átitatódnak különös gondolatokkal, sajátos asszociációkkal - az utazás varázsát, lenyomatát, vagy vágyát viselve magukon. Ilyenek az útikárpitok. Lehet utazni útikárpitokkal. De lehet utazni egy könyvvel, pergamennel, ereklyével lehet utazni kontinensekre, de utazás az álom, útitárs a párna, jó útiterep a múlt, a fényképek, az olvasás, a szöveg, az ágy - a szoba - a gondolat - érzéseink - a transzcendentális lét - a tudomány - a lépcső, a templom, a ház, a táj. Útitárs a ló, a férfi, a nő, a gyermek s az álomfoszlányok. "Tafotából csinált kárpit - két házra való vörös és kék virágosán szőtt nehéz kamuka - vörös oszlopos velencei kárpit... egy szobára való sárga burzet kárpit zöld tafota sujtásokkal - török varrással varrott dupla tafota - zöld virágos atlasz, ezüst csipkés, királyszínű ezüst-matériás - aranyos virágokkal hímzett fréz színű atlasz - királyszínű aranyos bőrkárpit - testszínű tafota... " Századokkal ezelőtt tevekaravánok a sivatagokon áthágva, átvágva hordták az aranyló sárga sáfrányt - hajók duzzadó vitorlákkal festékeket, fűszereket szállítottak. A keletindiai gyökerek őrleményei, amerikai tölgykérgek szemcséi, afrikai gyümölcskivonatok bonyolult módon jutottak el Európába. Lovak és teherhordó állatok roskadoztak a drága és különleges poroktól és illóolajoktól. S ahogy utaztak a festékek - utaztak a tudósok, a csillagjósok, a látnokok, az írnokok - a festők és a főrangú nők - a hercegek, a követek, a lovagok, a kártyások, a koldusok, a martalócok - az aranycsinálók s a térképrajzolók. S utaztak a királyok, a hadvezérek s a fejedelmek. A fejedelmek s főrendek hosszú útjaikra magukkal vitték személyes holmijaikat s rangjuk, gazdagságuk jelképeit. Vittek útitükröt, útitakarót, útikerevetet, útipárnát, útizsámolyt és útikárpitot. Az utazás mágiája, az utazás varázsa átitatta az útikárpitokat is. Éppúgy, mint a maiakat - a mostaniakat. Az útrakelés, az utazás egy bonyolult folyamat - tartalmazza az ismeretlen iránt érzett kíváncsiságot s gyakran hasonlatos a zarándoklatokhoz. A britek, és más északi népek "grand tour"-jaik közben a megújulást hozó éltető ösztönzést Itália talajából és életformájától remélték és kapták. Volt, akinek Európa szűknek bizonyult s az óceáni szigeteket, vagy más földrészeket keresett s választott. Az embert az ismeretlenbe csábító elvágyódásnak sajátosak a hangjai, a jelei, a lenyomatai. Az útikárpit-lenyomatok a művészek személyes megmutatkozásai, nagyméretű "kivetített" érzelmei - s intellektuális közlendői - mindegyik mű jellegzetesen képviseli alkotóját. Felismerhető a szerző s felismerhető az alkotás. Közben egy ideilló gondolatsor, útigondolatsor Orosz Istvántól - amelynek címe: Széljegyzet Trisztántól Útrakelni és megszállni - szép kaland - Elképzelni és maradni - az sem kisebb - Utak útvesztők párnáin álomra lelni - S titkunk felejtve kelni fel - a legtöbb tán. Indulni újra, ez gyötör. S befejezésképpen mégegyszer az útikárpitokról: - a lágy vagy merevebb matériákról - a selymes kelmékről, a papírkartonokról, az áttetsző vagy kevésbé átjárható anyagokról. Az anyagokról - amelyek rögzítettek, de mozognak, kétoldalról is figyelhetők, elemezhetők. Mozognak, repülnek az útikárpitok. És repül a füstarany fotósor, fotóikonosztáz, a függőlegesek folyamatos lüktető sora, a bordűr, a táj. Repül a kegykép és az ereklye, az édenkerti fa és a valódi - repül az építészeti fragmentum, a geológiailag rétegzett föld és a stációk sora. S látszik a tengelyszimmetrikus felületek végtelenített szövevénye - a fényes álom párnák útvesztője és a barackszínű lovas-játék-labirintus. S látszik a szárnyas oroszlán vagy pegazus - s látszik a fehér a fehéren - mint gyolcsba tekert anatómiai ábra, s látszik a gomolygó álomalak, és a tradicionális vásári, népi elemekkel zsúfolt, applikált képtér. S látszik az elvontabb alakokkal telített felület- s a lépcső - a konkrét lépcső. És átlátszik a katedrális - s átlátszik a selyemfehér. És mozog az írás, a betű - többszáz betű, többezer betű. És mozdul a bátor vándor, a fáradt vándor számára a mennyei kikötő - a világítótorony. S mozdul a kéz, a kezet vezető toll, s mozdul a tollat folytató írás. Mozdul a kéz, mozdul a toll és mozdul az írás. Mozdul a kép - mozdul az útikárpit. Thoughts About Travelling by Judit Jóry (Friedrich Nietzsche, who discovered and traveled the mind, has often described the desire to go into the world and the proud solitude in searching. The great philosopher's manly resolve longs not for the harbor but the open sea. "Do we know our destination? We are ignorant of what we are drifting toward, we are shoved into the undiscovered distance... into adventure, the horizon, ...we have no choice but to become explorers. " This time the traveler is an unusual, large art object series, a textured textual, factured object-picture series. The distinctive work of twenty people: itinerant tapestries. The way the pieces are made allows them to be used to restructure a space. The arranged objects and architecture affect each other; the art work and natureor urban elements-influence one another. Wlienever they change places the large art objects very likely abandon the visual domain, the inarticulate stream of meaning, the installation's stimidated environment, to arrive in a new terrain. Having reached the new dimension they soak up peculiar ideas and special associations, bearing the magic, imprint and desire of traveling. Such is the nature of itinerant tapestries. Itinerant tapestries may be used for traveling. One can travel with a book, a parchment, a relic, one can travel to continents-traveling is a dream, a traveling companion your pillow, a good traveling terrain is the past, photographs, reading, a text, your bed, your room, a thought, a feeling, transcendental existence, science-a stairway, church, house, landscape. You may travel with a horse, a man, a woman, a child, and dream fragments. "Tapestries made of taffeta-heavy woven red and blue damask with flowers, enough for two houses-red pillared Venetian tapestry .. a whole room's worth of yellow Burzet tapestry with green taffeta soutaches-double taffeta sewn with Turkish stitching-green satin with a flower pattern, with silver lace, with royal silver material-strawberry-colored satin with golden floral embroidering-a royal blue and gold leather tapestry-a skin-colored taffeta ... ." Centuries ago camel caravans would traverse the deserts carrying golden saffron, while ships with full sails would transport pigments and spices. Ground worts from eastern India, beads from American oak bark, African fruit essences reached Europe in ever-so-many ways. Horses and pack animals sank under the burden of dear and especial powders and scented oils. As traveled the pigments so did the scholars, astrologers and seers and scribes, and the painters and ladies of high rank, dukes and ambassadors, knights and card players, beggars and robbers, alchemists and map makers. Kings, generals and princes traveled. They took along their personal belongings and the symbols of their rank and wealth. Itinerant mirrors and blankets, divans, pillows, ottomans and tapestries. The magic of traveling saturated the tapestries, the ancient ones just like modernday ones. Setting off on a journey is a complex process which is marked by a curiosity towards the unknown and is often similar to a pilgrimage. Making their "grand tours" the British and other northern people expected and got a sense of renewal and invigorating inspiration from Italy's soil and life-style. For some Europe proved overly confining and they aimed for distant islands or other continents. The sounds and signs that lure human beings to distant places are very peculiar matters. Itinerant tapestries are the personal signs of their artists, large-scale projections of their sentiments and intellectual messages. Each work bears the characteristics of its creator. The author and the work are recognizable. As an aside, a fitting thought on traveling by István Orosz, titled Marginalia by Tristan. To set off and put up someivhere is great adventure, To imagine it and remain is no less so. To find sleep on winding road's pillows And rise with our secret gone from our mind Is best of all. To set off anew-is agony. In conclusion once more about itinerant tapestries: soft or more rigid materials, silk fabrics, paper cartons, translucent or less transparent fabrics. About materials, fastened but moving, allowing for scrutiny on either side. They move, they fly, itinerant carpets do. As flies the gold-leaf photo series, the photo iconostasis, the perpetually heaving series of verticals, the border, the landscape. There flies the devotional picture and the relic, the Paradise tree and the real one, the architectural fragment and geologically stratified soil and the stations of the cross. The endless mesh of surfaces symmetrical to the axis is visible, the winding course of bright dream pillows and the peach horse-game labyrinth. Look at the winged lion-or Pegasus? And there is, white on white, a cambricwrapped anatomy display, and a whirling dream figure, and a traditional fair fare with folk motif applications. And another with more abstract figures, and a stairway, a concrete stairway, too. And there is the see-through cathedral and the white of silk. And the ivriting, the letters-hundreds and thousands of them-move. And to the brave, weary wanderer moves the celestial harbor-the lighthouse. And the hand, the pen that moves the hand, and the ivriting born from the movement of the pen move. The hand moves, the pen moves, the writing moves. The picture moves, the itinerant tapestry moves.