Bán Mariann (Budapest, 2001)
Aki arra kiváncsi, milyen forrásokból merít Bán Mariann, az elképesztő és láthatalan virtuozitással alkalmazott kerámia-technikai tudás elemeit követheti: az őskori edények díszítőtechnikái, a római terra sigillájákon megcsodált pecsételés, az erdélyi bokályok kockás mintái, a XV. századi török medencék formája, az olasz reneszánsz majolikák csavart oszlopai és dús gyümölcskosarai, a XIX. század eleji kőedények merész ״ szabása” éppúgy visszhangzik darabjain, mint a falusi cserepesek tolltartói, szenteltvíz-tartói vagy a gyári emlékpoharak hervadhatatlan rózsái és viruló angyalkái. Aztán a nézelődő egyszercsak sejteni kezdi, mindez mellékes, a derék tárgyak és a kockás, csíkos, virágmintás részletek nem ilyen nagyképű, tudományos-művészettörténeti-szakmai törvények szerint öltenek alakot, őket valami egészen más koreográfia fordulatos útjai vezetik. Már a cicák is zavarba ejtően viselkednek; kívül, a fedélen játékos, vidám árnyékuk nyújtózik lustán, míg belül teljes testi valójukban heverésznek, gondosan ügyelve elhelyezkedésük pajkos szimmetriájára. Az angyalok meg ravaszul - mintha egyetlen pillanatra — dugják ki fejecskéjüket egy-egy oszlop mellett vagy egy medence-mélységű ágy végében: jelenések ők ottlét és eltűnés határán. Végül kicsiny dobozok értetik meg velünk viszszavonhatatlanul, mi is ez az egyszerre ismerős és meglepő közeg. Bábszínházban vagyunk, ahol a skatulyának keze-lába nő, az arcok mimikája alig változik, vi szont a gesztusok annál . A V. gyakrabban változtatják ritmusukat és jelentésüket, és ahol a dolgok könnyelműen, felelőtlenül, önmagukon is mulatva cserélgetik formájukat, lelküket, értelmüket, karakterüket, egész lényüket. Bán Mariann figurái egy óvatlan pillanatban úgy ugranak elénk, mint Paprikajancsi a mutatványos ládájából, vagy Vitéz László a bábszínpad függönye mögül, hogy palacsintasütőjével jól fejbekólintson: Nesze, nesze, te oktondi! Mi tagadás, beláthatjuk, ebben a furfangos, alakváltó előadásban művészet és élet megmosolyogtatóan komoly játékai intenek felénk.