Bicske Képzőművészete a XXI. Század küszöbén (Petőfi Művelődési Központ, 2001)
Balázs István Akit a szakma csak Bali néven ismer, 1972 óta foglalkozik üvegekkel. A ló ábrázolása a művészetben mindig is érdekelte, a lovas motívumokat, mintegy kikapcsolódásként, pihenésként kezdte el csiszolni. Napjainkban világszerte megtalálhatók azok a lófigurás serlegek, vázák, tálak, poharak, melyek keze munkáját dicsérik. Műremekei jelen vannak az angol királyi család, valamint Bush volt amerikai elnök vitrinében, vagy éppen 11. János Pál pápánál, aki magyarországi látogatása alkalmából csiszolt üvegből készült Szent Istvánt ábrázoló kisplasztikát kapott ajándékba. Az elmúlt években hazánkba látogató holland és spanyol királyi pár szintén Bali keze nyomát magán viselő kristályvázát kapott emlékül. A művészt Bicskéhez gyermekkora kött, 1965 és 1973 között Bicskén élt és tanult. Sz. Berecz Katalin 1957. júniusában Bicskén születtem. Az általános iskola elvégzése után a székesfehérvári József Attila Gimnázium egészségügyi tagozatára jártam. 1975-ben Csákvárra kerültem, a helyi kórház laboratóriumában kezdtem felnőtt életem. Azóta is ott élek és dolgozom. Két felnőtt gyermekem van. 1994- ben mindent felülmúló késztetés vezetett az ecsetfogáshoz. Magam sem értettem, hiszen korábban nem foglalkoztam ilyesmivel. 1995- től Szakál Antal és Bújdosó Dénes festőművészek vettek szárnyaik alá, stúdiójukban szereztem sok szakmai tapasztalatot. A stílus és a színvilág belülről jön, azt nem lehet megtanulni. A festészet szenvedélyemmé vált, lelki táplálék, az életem része. Nyaranta alkotótáborokban veszek részt Csákváron és Balatonszabadiban, egyszer Nagyvelegen is. Évente kb. 60-100 festményt festek, számos közülük külföldre került. A természet szeretete, a múlt tisztelete, emlékeink féltése vezérel festményeim készítésekor. Összevetve tíz-tizenöt kiállításon vettem részt, nagyrészt önálló, de közös tárlatokon is: Csákváron, Balatonszárszón, Enyingen, Bicskén, Székesfehérváron, Sopronban, Balatonfüreden. Borbély József Bicskén születtem 1935-ben. Apám akkor a „falu jegyzője” a háború utáni B-listázásig. Iskoláim sora: Bicske, Tata, Budapest - ahol a József Attila Gimnáziumban érettségiztem 1953-ban - és Eger. Itt szereztem diplomát a Pedagógiai Főiskolán matematika-kémia szakon 1956-ban, de már 1955-től a dégi Nevelőotthon tanára voltam 1964-ig. Ez év őszén jöttem haza tanítani. Az I.Sz. Általános Iskolában dolgoztam 1996-os nyugdíjazásomig. Feleségemmel 1955-ben kötöttünk házasságot. Három gyermekünk van: Katalin közgazdász főiskolai tanár, József trombita szakos zenetanár, Viktor informatikus. A fotózással 1958-ban ismerkedtem meg. Apróbb pályázati sikereim 1960-ban indultak, de országos jellegű értékű komoly sikert 1963-ban és 1965-ben értem el a „Korán kell kezdeni” című, feleségemről és kislányomról alkotott sorozatommal. Ettől kezdve fekete-fehér képeim és színes diáim sikerrel szerepeltek kül- és belhoni pályázatokon, kiállításokon. Önálló kiállításaim voltak a Székesfehérvári Fotoklub és a dunaújvárosi Rosti Pál Fotóklub rendezésében, valamint néhány alkalommal a Bicskei Napokon. Többször hívtak a Fotóművész Szövetség tagjai közé, de e címet nem tartottam számomra fontosnak. Képeimmel és azok címeivel mindig a szép élményét akartam adni, gondolatokat akartam ébreszteni. Remélem, e pályazáró és összefoglaló kiállításommal is sikerül ezt elérnem. Most nagy örömet okoz számomra, hogy lányom - úgy tűnik - sikerrel folytatja eddigi fotós tevékenységemet. Gondolataim néha „rímben és ritmusban” öltenek alakot, így születtek verseim képeim mellett a szívemhez közeli emberi érzésekből.