Járitz Józsa kiállítása (Károlyi Palota Kulturális Központ Hamvas Intézet, Budapest, 2001)
erősen hitt magában, művészetében. Egyéni elképzelései szerint dolgozott.” A festő mindig szabadságot kíván és újabb lehetőségeket keres, ahol kötöttségek nélkül fejlődhet. 1922 februárjában nagy megtiszteltetés érte, mivel kiállíthatott Csók István, Rippl-Rónai József és Vaszary János társaságában a Helikon Galériában. A sikeren felbuzdulva októberben megrendezte jómódú édesapja anyagi segítségével első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban. Édesapja pár nappal a megnyitó előtt meghalt. „Ezzel lezárult életem első szakasza, amit én első életemnek nevezek” - írja emlékezésében. 1924-től hét éven át Párizsban élt, ahol elsősorban tánctanításból tartotta fenn magát. Tanítványai közé tartozott Piet Mondrian is. Itt ismerte meg angol mecénását, aki rendszeres anyagi támogatásban részesítette. Folyamatosan szerepelt a Salon des Indépendants csoportos kiállításain. Önmaga a párizsi időszakot művészete második periódusaként fogta fel. 1924-ben önálló kiállítása nyílt a Galerie Viscontiban. 1925-ben szerepelt műveivel a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) második kiállításán a Nemzeti Szalonban. A KÚT számos kiállításán bemutatkozott később is (1930, 1934, 1936, 1940, 1941). 1928-ban a Salon des Vrais Indépendants-ban önálló kiállítása nyílt. 1930- ban hazatért, és Kiskunmajsán telepedett le. Itt élt ugyanis húga, dr. Bulyovszky Gyula orvos felesége és családja. „Ettől kezdve piktúrájának fő témaköre a tanyasi világban gyökerező, lélegző emberek, állatok. Eseménytelen, vége-nincs világ ez. Parasztjai időn és téren kívül élnek. Magyar zenét idéznek ezek a képek, Bartók és Kodály szellemében költi át e tájat a festőnő. Cséplői, a megrakott szekereket húzó bivalyok, kéve-hányó, asztagrakó, zsákoló parasztjai súlyosan jelen vannak.” - írja dr. Benedek Katalin. Művészetének harmadik, utolsó periódusaként jellemezte a majsai időszakot. 1931- ben megalakította 13 festőnő társával a Képzőművésznők Új Csoportját. Mindazt, amit Párizsban látott, Angliában magába szívott, hazahozta, fölhasználta, művészetébe olvasztotta. Ecsetjével rátalált a szűkszavú alföldi táj sajátságos ábrázolására, s ezzel egyben az egész magyar piktúrát gazdagította. Festészete eltér a hagyományos ún. alföldi iskola stílusától, formailag mindvégig megőrizte a francia század eleji művészethez - főleg Gauguin-hez - való kötődését. Járitz Józsa expresszív kifejezésmódja, kontúros, a formák leegyszerűsítésére irányuló, s egyben a primitív művészetet idéző mindig kvalitásos festészete méltán jelöli ki helyét a XX. századi magyar művészettörténetben. 1938-ban önálló tárlata nyílt a Tamás Galériában. A Képzőművésznők Nemzetközi Kiállításán szerepelt Londonban. 1939-ben New York-ban vett részt csoportos női kiállításon. 1947-ben a Nemzeti Szalon első zsűrimentes kiállításán, majd 1949-ben a Képzőművésznők csoportkiállításán mutatkozott be. Tíz éves hallgatás után 1959-ben az Ernst Múzeumban nyílt kiállítása Klie Zoltán, Gábor Jenő és Csillag István társaságában. 1968-ban gyűjteményes tárlata volt az Ernst Múzeumban. 1970-ben kiállított Chicagóban a The Briar Galleries-ben