Kazinczy Gábor (Budapest, 2001)
Sokszorosító grafikai munkásságomat bemutató katalógusom az 1965 és 2000 között készült műveimet tartalmazza. Az anyag bemutatását a diploma munkámmal kezdem, tehát, tb. az 1965-ben befejezett litográfiákkal. Következik tíz év, mely alatt litográfiával foglalkoztam, majd, 1975-től a sokszorosító grafika más eljárásaival, korlográfia-, aquaforte- és aquatinta-, hidegtű- és mezzotintával. Tematikai szempontból, eleinte a társadalmi ellentétek drámai kicsúcsosodásait foglaltam jelképes jelenetekbe. Később a grafikai kifejező eszközök finomításával, sommásabb megfogalmazással igyekeztem közölni gondolataimat.. A különböző eljárások alkalmazásával egy időben, általánosabb esztétikai és tartalmi szempontok határozták meg témaválasztásomat. Így jutottam el a Cantata Profana világához, melynek első, egyúttal döntő élményét a hanglemezen megszólaló Bartók hangja, előadói modora és, természetesen a kolinda szövege adta. Utóbbi számomra fokozott jelentőséggel bírt, hiszen a generációs problémák foglalkoztattak, ugyanakkor felismertem a kolinda etnikumokat összekötő szellemi híd szerepét, valamint utalásait a lét ősidők óta egyetemesen érvényes képleteire. Úgy éreztem az élet néhány nagyon fontos alaphelyzetét tartalmazza. Ezért nemcsak a szövegben leírt, de a potenciális eseményeket, hiposztázisokat is megjelenítettem. Anyagom lényegében, az általam elképzelt kolinda-változatokat mutatja be. Közben a formát is fejlesztettem, egyszerűsítettem. Hidegtűvel, például, azért kezdtem foglalkozni, mert úgy éreztem, hogy rációval nehezebben ellenőrizhető, így közvetlenebbül továbbítja indulataimat. Mezzotintóval pedig azért, mert a felborzolt felület a levonaton bársonyos feketén jelenik meg és az ebből kibontott világos fehér foltok a kontraszt erejével kommunikálnak. Most ezt a harmincöt éves fejezetet lezártnak tekintem, mert úgy érzem elérkezett a lapidárisabb kifejezésmód és forma ideje. Orfű, 2001 augusztusa Kazinczy Gábor This catalogue contains my etchings and litographs from between 1965 and 2000. I begin the presentation of my graphics with my final university work, the lithographs I finished in 1965. Thus began a period of ten years of lithography. After this, I took up other graphic techniques like etching, dry point, mezzotinto and collography. In terms of theme, this period is characterised by the sharply contrasting black/white representation of social problems in dramatically pointed scenes. Later, I tried to refine my graphic means and to communicate my ideas more concisely. Employing different graphic techniques at the same time, my choice of themes was influenced aesthetically and substantially rather than by a generalized view. So I arrived to the world of Cantata Profana. The first and strongest experience for me was the recorded voice of Béla Bartók reciting the Transylvanian hunter ballad he collected. It was very important for me, because this ballad is a spiritual bridge between different ethnic groups and contains problems like the relationship between the generations, groups, and many allusions of the universally valid formulas of existence. Therefore, I represented not only the scenes „painted” in the text, but also the hypostasies, the possible situations I imagined. I presented variations on the theme of this ballad. Meanwhile, I developed and simplified the shape. I began to use the dry point technique, because I felt that less conscious control is at work there, and I can express my ideas more directly. The advantage of mezzotinto is the velvety black surface I can obtain, in which the white patches act by the force of contrast. Now I consider this period of thirty five years closed, because the time has come for a more lapidary form and expression. Orfű, August 2001 Gábor Kazinczy