Kazinczy Pszeudoikonok (2001)

A pszeudoikonok egy átértelmezés nyomán létrejött műfaj. Az eredeti ikonművészethez annyi köze van, hogy az egykor vallásos áhítattal létrehozott kultikus tárgyak művészi értékéhez igyekszik közelíteni, ezek jellegén és stílusjegyein keresztül, de funkciója nem kultikus. Az átértelmezés nem csupán az ikon bizánci, ortodox, vagyis hagyományos és jól körül­határolt műfaját veszi kiindulási alapul, hanem minden olyan tárgyat, melynek karaktere haj­dani szakrális funkciójára emlékeztet, de profán indíttatású, a misztikum helyett az esztétiku­mot kívánja gerjeszteni. Ezért „pszeudo” Ezek az alkotások látszólag a liturgikus és rituális használati tárgyak jegyeit hordozzák, úgymint az egyiptomi múmia koporsófedelének díszei, a sámándob naiv rajzai, a tibeti mandala koncentrikus körei és négyzetei, a görögkeleti szentképek kordában tartott ritmusa. Ugyanakkor mímelik csupán az áhítatot, a misztérium kiváltotta borzongást, a feltétel nélküli hit együgyű vállalását a művészi élmény létrehozása érdekében. Az évezredek során művészi igénnyel teremtett tárgyi anyagot legtöbbször rongált álla­potban ismerjük. Miközben emiatt egyik szemünk sír, a másikkal csodálkozva állapítjuk meg, hogy a hibátlan, csorbítatlan egésznél, a töredékek izgalmasabbak, titokzatosabbak. A logi­kus, megszokott közegéből kiemelt motívum nagyobb erővel hat, mert töményebb az őt körülvevő „csend" közepette, melyben ezáltal „felcsendülhetnek" a halkabb harmóniák is. Az idő megviselte freskó tompított színei kihívást jelentenek a harsány színekhez szokta­tott szemnek, az utóbbiakkal szinte egyazon erővel, főleg, ha a véletlenül lehulló vakolat alól szigetszerűen jelenik meg a falfestmény-folt. Hiszen a spontán élmény és a környező fehér­ség a hordozófelület vegyi hatása következtében kifakult színekre irányuló összpontosítást is felerősítik. Ez a történelmi visszatekintést az alkotói folyamatba beépítő műfaj arra is lehetőséget kínál, hogy különböző eljárások ötvözésével - például graffitik megjelenése a freskón - a múltat beemelje a jelenbe, fokozva ezáltal az esztétikai izgalmat. Kazinczy Gábor Gliptotéka, vászon/vegyes technika, 74 x 139 cm, 1998

Next