Kazinczy Pszeudoikonok (2001)
A pszeudoikonok egy átértelmezés nyomán létrejött műfaj. Az eredeti ikonművészethez annyi köze van, hogy az egykor vallásos áhítattal létrehozott kultikus tárgyak művészi értékéhez igyekszik közelíteni, ezek jellegén és stílusjegyein keresztül, de funkciója nem kultikus. Az átértelmezés nem csupán az ikon bizánci, ortodox, vagyis hagyományos és jól körülhatárolt műfaját veszi kiindulási alapul, hanem minden olyan tárgyat, melynek karaktere hajdani szakrális funkciójára emlékeztet, de profán indíttatású, a misztikum helyett az esztétikumot kívánja gerjeszteni. Ezért „pszeudo” Ezek az alkotások látszólag a liturgikus és rituális használati tárgyak jegyeit hordozzák, úgymint az egyiptomi múmia koporsófedelének díszei, a sámándob naiv rajzai, a tibeti mandala koncentrikus körei és négyzetei, a görögkeleti szentképek kordában tartott ritmusa. Ugyanakkor mímelik csupán az áhítatot, a misztérium kiváltotta borzongást, a feltétel nélküli hit együgyű vállalását a művészi élmény létrehozása érdekében. Az évezredek során művészi igénnyel teremtett tárgyi anyagot legtöbbször rongált állapotban ismerjük. Miközben emiatt egyik szemünk sír, a másikkal csodálkozva állapítjuk meg, hogy a hibátlan, csorbítatlan egésznél, a töredékek izgalmasabbak, titokzatosabbak. A logikus, megszokott közegéből kiemelt motívum nagyobb erővel hat, mert töményebb az őt körülvevő „csend" közepette, melyben ezáltal „felcsendülhetnek" a halkabb harmóniák is. Az idő megviselte freskó tompított színei kihívást jelentenek a harsány színekhez szoktatott szemnek, az utóbbiakkal szinte egyazon erővel, főleg, ha a véletlenül lehulló vakolat alól szigetszerűen jelenik meg a falfestmény-folt. Hiszen a spontán élmény és a környező fehérség a hordozófelület vegyi hatása következtében kifakult színekre irányuló összpontosítást is felerősítik. Ez a történelmi visszatekintést az alkotói folyamatba beépítő műfaj arra is lehetőséget kínál, hogy különböző eljárások ötvözésével - például graffitik megjelenése a freskón - a múltat beemelje a jelenbe, fokozva ezáltal az esztétikai izgalmat. Kazinczy Gábor Gliptotéka, vászon/vegyes technika, 74 x 139 cm, 1998