Maconkai Orosz László galéria névadó ünnepsége (Maconkai Orosz László Galéria, 2001)

lélek fénylő alkotásai, tájképei a helyszínen festett akvarellképek - általa vázlatnak tekintett - elitiskolái után érett olajképekké lényegültek műtermében. A Ménesi úti műterem derűje volt képei nyugalmának másik forrása. Családi képek mellett kortárs művészek portréit festette és német, osztrák, svéd tájak jelentek meg életművében utazásai emlékeként. Szenvedélyesen szerette Édesanyját, és csodálatos portréval örökítette meg, mint leányát, Ágikat, vagy feleségét és kicsiny unokáját. Művész­­társai tisztelték és szerették, kedves, beszélgető és jól nótázó társ volt, szelíd mosolyában életöröm. Igen sok csoportos kiállítás mellett 60 önálló kiállítása volt vidéken és Budapesten egyaránt. Tagja volt a Képzőművészeti Alapnak, a Művé­szetbarátok Egyesületének, a Független Magyar Szalon Képzőművészeti Egyesületnek és alapító tagja volt Művészeti Tárlónak. A Tárló Alma­nachban, Pávatánc (Bp. 1987), a Független Magyar Szalon 1994 évi katalógusában, Harangjáték (Bp. 1998) c. Életfa 2000. (Bp. 2000) c. könyveimben méltattam és számos kiállítás megnyitóján. Emlékét örökre őrizzük.” A kötetből versem: „Visszaszállt a madár a fészkére, Emlékszünk még délceg termetére, Nótáira és szelíd szemére... Visszaszállt a madár a fészkére.” E leporellóban „Szalon a Belvárosban” (1994) c. könyvemből adom közre maconkai Orosz László rajzait, melyeket kiállítási megnyitóm meghívóin jelentettünk meg először. A kiállításokat Kaszner Margit festőművész rendezte és szerkesztője említett könyveimnek és e leporellónak is. Köszöntöm Szabó Géza és felesége nemes kezdeményezését, mert őrzik és ápolják maconkai Orosz László festőművész emlékét! Budapest, 2001. április 17. LDr. Gomola György

Next