Merítés a KUT-ból V. Bor Pál festőművész emlékkiállítása (Haas Galéria, Budapest, 2001)
Bor Pál festő, szobrász, iparművész, aki Párizsból való hazatérte után 1926-tól a KÚT művésze volt. A modern művészeti törekvések elfogulatlan propagátoraként, jelentős elméleti tevékenységet fejtett ki a társaságon belül. Pályája kezdetén gépészmérnöki diplomával és jó ajánlólevelekkel a zsebében 1911 decemberében Párizsba utazott. A mérnöki foglalkozás helyett azonban más hivatást választott. Egy héttel Párizsba érkezése után már festőakadémiára járt, ettől kezdve életét a művészet- Önarciép - 1932- nek szentelte. ceruza, papír. Hasonlóan a moderniz-22,9 X 17,9 cm , más igézeteben levő honfitársaihoz, a fauves-ok, a kubisták, a futuristák és az expresszionisták kiállításai jelentették számára a párizsi művészeti közélet legfontosabb eseményeit. Visszaemlékezése szerint még kubista képet is festett. Újabb fordulópontot a Párizsba többször visszatérő művész életében az első világháború kitörése hozott. Több honfitársával együtt, többek között Kuncz Aladárral, Szobotka Imrével francia internáló táborokba került. (Fekete kolostor című görnyedő férfialakot megjelenítő, több változatban is megfaragott expresszív szimbolikus szobra ennek az eseménynek az emlékműve.) Először Crozon-ba, majd a bresti öböl mellett lévő Fort Lanvéac-ba vitték, ahol 202 területen négy éven keresztül raboskodott. „Ez a kényszerű kikapcsolás arra ösztönzött, hogy a művészet felületén folyó játszadozásnak a mélyére nézzek" - írta. A művészetről való gondolkodás és annak rögzítése tehát itt kezdődött Fort Lanveoc kazamatáiban. Olvasmányélményei között a következőket találjuk: Wilhelm Ostwald színelmélete, Harald Höffding voluntarista pszichológiai kézikönyve, Karl Bücher Ar beit und Rhytmus és Wilhelm Worringer Formproblem der Gotik című alapmunkái. Ezek a ma már részben kevéssé emlegetett szerzők a század elején rendkívül népszerűek voltak. A legújabb tudományos eredmények összefoglalásait írták meg a pszichológia, illetve az antropológia területén. Karl Bücher például a gépi és az emberi munka ritmusának tökéletes összhangját, egy magasabb szinten való integrációját képzelte el utópiájában. Talán érdemes megemlékezni Ernst Kropp werkbundos német festőről, aki Mezei Ottó feltételezése szerint kapcsolatban állt Bor Pállal a fogságban. Egymás nézetének kialakulására feltehetően kölcsönösen hatottak. Kropp később 1926-ban publikálta művészetről vallott felfogását, a merev forma elméletét, mely tulajdonképpen a mimetikus gondolkodás egy sajátos változatának tekinthető. A természetben a művészet által eddig kevésbé megfigyelt rovarok merev felépítéséből képzelte el a jövő művészetében kialakuló design-formavilágot. Jelentős hatása volt Bor elméleti rendszere kialakításában Wilhelm Worringernek is, akinek a művészettörténeti korszakokra vonatkoztatott absztrakció és beleérzés örök stíluskategóriái a modern művészetre is kiterjeszthetők voltak. Bor Ember és művészet című, még fogsága idején írt első nagy lélegzetű, a művészettörténeti folyamatokat áttekintő műve a Worringer által használt kategóriák átvételét mutatta. Bor Pál az immanens stílusfejlődés elképzelésének megfelelően minden nagyobb ívű tanulmánya végén az új művészet problémáira mutatott rá, illetve annak pontos definiálására tett kísérletet. (A 19. századi eklektikához, illetve a 20. századi antiművészeti mozgalmakhoz való viszonya egyértelműen negatív volt.) 1915-1960 között írt tanulmányai végkövetkeztetésükben egy egységes stílus eljövetelét várták. „A művészi munka menete tehát már lassan kint kialakulóban van" - írta 1915-ben.1 „Amúgy is ma még cseppfolyós állapotban van a műalkotás alaki világa" - 1947-ből,10 végül 1960-ból: „hogy minél gazdagabb legyen, minél dúsabban bontakozhasson ki a korunkat képviselő új stílus...."11 Az alkotót sajátos viszony fűzte saját korszakához, hiszen a szakadatlan stílusfejlődés eszménye, illetve egy átfogó egységes stílus igénye önmagában paradoxon, ennek megfelelően saját helyzetét mindvégig átmenetinek ítélte meg. Részben ezért volt a Bauhaus totális művészeti ideálja példaadó számára, illetve emiatt vált tárgyilagos és széleslátókörű tolmácsolójává mindazoknak a konstruktív jellegű avantgárd művészeti törekvéseknek, jelenségeknek, melyek hozzájárultak a művészet akadémiai sallangoktól való megtisztításához, a benne rejlő lehetőségek felsznés a teória fogságában Útközben Teóra a fogságban A jegyzetek a 9. oldalon találhatóak.