Öntematika rajzban (VLS Pinceműhely, Szentendre, 2001)

ELŐSZÓ Jorge Luis Borges írta egy rövid novellájának főszerep­ű jobb kezét, és precízen végigtapogatta az asztal főjéről a következőket: Választott magának egy folyó minden pontja felett a levegőt. Nagyon lassan és mellett egy tanyát; néhány szomszédasszony óvatosan végigszántotta a teljes területet, segítségével feltett két bakra egy deszkát, arra egy Nyilvánvaló volt, hogy az illető, látott valamit, kartonkoporsót, bele pedig egy szőke hajú babát. Nem tapogatta csupán az asztal síkja feletti, üres Aztán négy magas gyertyatartóban gyújtottak egy-egy területet, hanem látott, és be is fogott, rendbe is gyertyát, s körülrakták az egészet virággal. Egykettőre tartott valamit, ami vagy az ő felügyelete alatt állt, vagy tódult a nép. Megkeseredett vénasszonyok, szájtáit magára hagyva kárt okozhatott volna. Veszélyes volt, gyerkőcök s a parafa sisakjukat tisztelettudóan igyekezetében, illetve a koncentrálásba feledkezve, a kezükben tartó napszámosok vonultak a kopor­nem vette észre, hogy lecsúszott a válláról sóhoz, és azt mondták:­­Őszinte részvétem, tábornok a pizsamakabátja. Arra sem reagált, hogy egy ápoló, úr." A férfi a koporsó végénél fogadta őket roppant raj­aki őrá figyelt olyan gonddal, mint ő a láthatatlan dalmas arccal, miközben a kezét a hasán nyugtatta, ellenségre, felhúzta a vállára a pizsamát, mint egy terhes nő. Jobbjával megszorított egy-egy Mindenkinek van valami dolga, ami értelmet vagy felé nyúló kezet, s fegyelmezetten, megadóan így legalább magyarázatot ad az életének. Megindokolja felelt: .Ez a sors akarata. Mi minden tőlünk telhetőt a létét önmaga előtt is, megtettünk." Egy bádogperselyben gyűlt a kétperes Amennyiben kikapcsoljuk a történetekből az életnek belépődíj, sokan többször is beálltak a sorba. ... értelmet adó magyarázatot és önterápiát, akkor két Egyszer egy barátomat látogattam meg az elme jól elvégzett performanszot meséltem most el, gyógyintézetben, és amíg arra vártam, hogy kijöjjön Amivel viszont, a művészet területére eveztünk, a kórteremből, egy férfire figyetem fel, aki nem messze tőlem ült egy asztalnál a folyosón, és katatón állapotban az üres asztallapot nézte. Lassan felemelte Antal István Juszuf A kiállítást megnyitom.

Next