Pataj Pál képzőművész (Városi képtár, Gyomaendrőd, 2001)

PATAJ PÁL oeuvrejének határai immár nemcsak a táblaképfestészet f­ele a murális alkotások felé is nyitottak. A V­árosi Képtárban nem mutatható be, mégis szólnunk kell néhány szót arról a freskóról, ame­lyet a N­emzetközi Művészt­ábornak otthont adó Bethl­en Gábor Sza­kk­özépiskola számára készített ez év nyarán a művész. Mitik­us hangvételű, szimbo­lik­us alkotásról van szó, amely három fő mezőre osztható, akár egy oltárkép. A középső a szakrális mező, ahol több nép ősi mitológiájából alkotta meg a művész a maga jelrendszerét, amelyet a hera­ldika h­agyományait és szabályait is fel­használva fogott össze egy többrétegű jelentés­sel bíró szimbólummá kultúránk ősi, keleti és európai, görög-latin és zsidó- keresztény gyökereinek ábrázolására. Nem kevésbé jelentésteli, de valóságközel­ibb a másik két képmező szimbolikája. Bal oldalon békésen megférnek egymással Gyomaendrőd két városrészének jellegzetes épületei — a v­árosháza, a gyomai kőhíd, a református templom és az endrődi Tájház —, s az egykori vetélk­ed­­ést bék­évé oldja a Körös-parti táj szeretetteljes ölelése. A jobb mező felett Bethl­en Gábor szelleme lebeg, s őrködik a két testvérváros, Nagy­enyed és Gyomaendrőd fölött. Háttérben az enyedi vár és a nagytemplom, előt­érben a szakközépiskola épülete és a tanulóifjúság s a művésztábor alkotóinak mozgalmas, tarka csoportja. Próbára tevő technikai és kompozíciós fela­dat volt ez — különösen a profán és a szakrális mező átmenetének problémája —, amelyet PATAI PÁL úgy oldott meg, hogy nem érezni semmiféle erős felentséget, sőt, éppenhogy gyönyörködtet az ötletesség és a látvány, amely egyszerre színes, mogalmas és összefogott. G­ra­t­ii­t­ál­un­k! Bula teréz

Next