Patak-Art (Patak Galéria, Szigetszentmiklós, 2001)
GALÉRIA Elhangzott a SZIGET - SZÜRET FESZTIVÁL megnyitóján 1999. szeptember 18 -án a Patak galériában. Ebben a gyönyörű, szüretelő őszben, először is a bőgői szeretnék szólni. A borról, amelyről Hamvas Béla után már szinte semmi újat nem lehet mondani különösen nekünk nem, akik jószerivel már azt sem tudjuk, hogy milyen is a bor. Azaz: milyen az igazi, a valóságos, a vérbő, a nagyszerű, a tragikus, a sorsszerű, a küldetéses élet. Mert a bort minden kultúra a vérrel és az éltető testnedvekkel asszociálja, s így általános értelemben az életerő, az élet, sőt a halhatatlanság szimbóluma. Talán Hamvas Béla volt az utolsó, aki tudta ezt a fontos összefüggést és aki "A bor filozófiájá"-ban azzal az emelkedett komolysággal szólt a témáról, ami megilleti a bort és ami Hamvasra annyira jellemző volt. Mert ő még tudta, hogy a bor az emberi lélek felemelkedését segíti. Ő a borra gondolva nem a lerészegedett Noét látta maga előtt, aki meztelenül feküdt sátrában és fiainak kellett betakarniuk szemérmét, hanem a vízözön utáni új bor méltóságteljes szőlőművesét, az első szőlőtő ültetőjét. "A szivárvánnyal együtt megjelent a feloldó ital. A bort én csak egyik legmagasabb kegyelmi aktusként tudom megérteni. A bor felold. Van borunk. Az átkozott sokkot fel tudjuk oldani. A bor visszahozza eredeti életünket, a paradicsomot, és megmutatja, hová fogunk érkezni a végső világünnepen. Ezt a hidat az első és az utolsó nap között az ember csak önkívületben bírja ki. Ez az önkívület a bor."-írja Hamvas. A bibliai moábiták és ammoniták szó szerint is a bornak köszönhetik életüket, hisz Lót részeg önkívületben nemzette e két nép őseit, miután férfi nélkül maradt leányai leitatták és szeretkeztek vele, hogy nemzetségüknek magva ne szakadjék. Melkiderek bort áldoz Istennek, mint ahogy a hettita Napistennek és Jupiternek is bort áldoznak hívőik. A görögök Dionyzosa, és a rómaiak Bacchusa pedig egyenesen a bor, az öröm, a mámor, a trombitálás és az újjászületés istene. Ez utóbbi minőségben sokan Krisztus egyik előképét látják benne, s természetesen az sem véletlen, hogy a keresztények a kenyér mellett az Istennel kötött új szövetség egyik jelképeként Krisztus vérét bor színe alatt veszik magukhoz. A fehérbor a kereszthalált halt Megváltó testéből kifolyt nyirkot, a vörösbor pedig a vért szimbolizálja. Régi, nálunk is ismert rítus volt egykor a bor italáldozatként való földre, vagy a tűzbe fröccsentése, s faluhelyen még ma is magától értetődő a szerződések boráldomással való megpecsételése. Hamvas Béla szerint ugyanis: "Van bornép és pálinkanép. A bornépek zseniálisak, a pálinkanépek ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra. A nagy bornépek a görögök, a dalmátok, a spanyolok, az etruszkok, az igazi borvidékeken az olaszok, a franciák és a magyarok." Istenem, mivé lettek azok az igazi magyar borvidékek? Hol vannak azok az igazi borok,melyekről Hamvas beszél?Tényleg a tökéletes bűnbeesés állapotába kerültünk? --