Varkoly László Polikróm márványszobrok (Tatabányai Múzeum, 2001)

arkoly László festőművész - akinek pályája a nyolcvanas évek kezdetén indult -munkássága első szakaszában hiperrealista, majd expresszív-naturalista képeket festett. A művész a festészet mellett jelentős alkotói tevékenységet fejtett ki az experimentális te­rületek művelőjeként is: számos akció, performance előadója, megvalósítója volt, s a body art meghatározással jelölt, a művész testét is a műalkotás létrehozásának folyamatába be­vonó művészeti kifejezésforma alkotójaként, illetve alanyaként is fellépett. Sokoldalúságát mindemellett az is tanúsította, hogy a festészet és az akcióművészet mellett grafikákat is készített, s munkálkodását napjainkig végigkísérte a szobrászati alkotómunka is: kezdetben papírplasztikák, később fémszobrok jelezték, majd legújabban márványplasztikák reprezentál­ják a művészeti tárgyalkotáshoz és a téralakításhoz, térszervezéshez való vonzódását, elköte­lezettségét. Az ezredfordulóra e sokágúságot váratlanul - a képalkotás, a festészet a mű­vész által tragikusnak minősített inflációja következtében is - egyneműség váltotta fel: né­hány éve Varkoly László műhelyében kizárólag szoborművek készülnek. Varkoly László szobrászati termése a művész elmélyült anyagkutatásra alapozott, új techni­kai és kifejezési lehetőségeket szenvedélyesen kereső, a tér újszerű meghódítását kutató te­vékenységének manifesztációja. Ezúttal a fémplasztikákat és a naturalisztikus papírszobrokat nélkülöző, két kompakt műcsoportra koncentráló kiállítási anyagában elvont, a valóságele­mekre csak mintegy véletlenszerűen és esetlegesen reflektáló kompozíciókat vonultat fel a másfél évtizede Tatabányán élő és dolgozó művész. A papírszobrok rusztikus felületű, anya­gában és megmunkálásmódjában fegyelmezett, egységes, szabálytalan testeket, testáttörése­ket, testkapcsolódásokat megjelenítő-kifejező, a zárt tömegeket - amelyek paradox módon üres üregek - határoló palástok jelentőségét hangsúlyozó együttese mellett a közelmúlt két­­három évében született, különleges technikai megoldásokat alkalmazó márványszobrokat mu­tat be Varkoly László. A középméretű kompozíciókból és kisplasztikákból szerveződő külön­leges együttes alkotásai eltérő színű, különféle eredetű márványok alkotórészeiből - organi­kus és geometrikus jelleggel megmunkált-alakított elemekből - összeillesztettek, s a precíz és teherbíró ragasztási eljárás eredményeként már-már korlátlan megformálási lehetőségeket, furcsa egyensúlyhelyzeteket feltárók. A megannyi összetevőből épülő kompozíciók talányos rész-egész viszonyok szervezői, s az összetevők egészen belüli arányrendszere, a részek vál­takozásának ritmusa - és természetesen az izgalmas egységgé alakuló mű maga - feszült téri közegek létrehozója. A nagyméretű papírszobrok és a polikróm márványkompozíciók mű­vésze különálló, autonóm területet fedezett, térképezett fel­alkotásaival, s így e munkáival a meglehetősen szerény múltú elvont magyar szobrászat egyik új fejezetét írja. Az új anya­gok, megmunkálásmódok, technikai eljárások alkalmazásával Varkoly László ismeretlen plasz­tikai jelenség- és jelentésköröket fedeztet fel műveinek szemlélőivel és átélőivel. Wehner Tibor

Next