Baranyi Judit (2002)

BARANYI JUDIT Baranyi Judit Erdélyben, Nagyváradon született, gyermekkora vizuális benyomásait, hangulatait az erdélyi miliő határozta meg. A párás hegyek oldalában megbúvó falvak látványa, a szőlős dombhátak, a havasok fenségessége kitörölhetetlen nyomot hagyott emlékezetében. Diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil szakán szerzett 1968-ban. Művészi fejlődésére nagy hatást gyakorolt a francia kárpitművészet megismerése. Többször járt Franciaországban, tanulta a nyelvet s magába szívta a gall kultúrát, járta a múzeumokat. Csodálta a középkori textileket Cluny-ban, az Angers-ban látható Apocalypse kárpitok megrendítették kifejező erejükkel, áhítatukkal és elvontságukkal. Bár készített különböző technikákkal, hímzéssel, rátétekkel faliképeket, a szövés ejtette rabul, az ó-gobelin technikát érezte legalkalmasabbnak mondanivalója megformálásához. Baranyi Judit műveiben túllép a puszta dekorativitáson, a díszítőművészeten, szerinte a kárpit műfaja több lehetőséget kínál mélyebb, elvontabb gondolatok, érzések, szorongások és örömök kifejezésére. Művészi hitvallása szerint a műnek saját „nyelve” és kifejezésformája van, a művészi kárpit virtuális tartalmakat jeleníthet meg, figyelembe véve a műfaj lehetőségeit és korlátjait. Számára a formák keresése, az újítás nem külsődleges, hanem tartalmi, a mű értékét nem a „sokkoló” meglepetés, hanem a művészi kifejezés mélysége és megformáltsága dönti el. Ez az „Ars poétika” minden művében felfedezhető. Baranyi Judit témái alapvetően „szellemi” természetűek, foglalkozott például a tükröződéssel, a reflexiókkal, a dolgok sajátos megkettőződésével. E művekben azonban nem a fizikai fényvisszaverődés törvényeit szemlélhetjük, bár a tükörkép megjelenik, sokkal inkább a felszín reflexiós villódzását és a mélység rejtélyes hallgatását érezzük ki az átírt, elvont természeti jelenségből. A természeti témákat feldolgozó művei mind erős érzelmi töltést hordoznak, nádkötegei drámaian egymásnak feszülnek, a különböző fa ábrázolásai életörömöt, szomorúságot, vagy tragikumot sugároznak. A természeti motívumok Baranyi Judit műveiben vizuális előtérként sajátos érzelmi hátteret jelenítenek meg, s ez az anyagban megformált szellemi tartalom megérinti a lelkünket. A művész több művében is megjelenik a valóság és a végtelenség gondolata, a teremtés pillanata, amikor a dolgok elkezdődtek. Az égbe nyúló hegyek, a vizek és a felhők áttűnései, egymásba alakulása álomszerűen jelenik meg e művekben, s hiába keresnénk a konkrét realitás logikáját a részletekben, a tájmotívumok itt is az érzelmi tartalmak kifejezését szolgálják. Somos Miklós festőművész így ír a művész törekvéseiről az „Ég és Föld”, valamint a „Genezis” című művek kapcsán: „A Genezis nem tárgyszerűen és főként nem történetiségében jelenik meg a munkákon, hanem spirituálisan. Ezek, s néhány más újabb munkája laikus megfogalmazásban: tájképek. Miért nem azok mégsem? Ha úgy tetszik, kevesebbek annál, hiszen hiányzik belőlük a klasszikus értelemben vett tájkép számos, sőt, szinte minden jellemzője. Ezeken csak elemek vannak. Föld, víz, levegő (ha tényleg levegő az, ami felettünk van). Hiányzik a földrajzi elhelyezhetőség. Nem mondhatjuk, hogy ez egy fjord Norvégiában, vagy tengeröböl az Adrián. Ezeken a vidékeken nincsenek évszakok, se más külső fény, nincs árnyék és nincs köd se. Nincsenek fák, nincsenek állatok. Csak mélységes csend van, és valami hullámmozgás. Az életnek inkább lehetősége, mint nyoma. A teremtés másodnapjáról valók. Jóval az özönvíz előtt vagyunk, még nem volt szivárvány, az Úr még nem teremtette meg a színeket. Nem szürkék, nem színevesztettek ezek a gobelinek, inkább szín előttiek. Mert van bennük valami titokzatos fény, ami nem kívülről világítja meg, hanem benne van a mű testében, anyagában. Nem tájképek ezek a képek. És haláluk lenne a tájképpé válás...” (JEL, 1996/12, A második nap) Hasonlóan értékeli Baranyi Judit spirituális tartalmakat sugárzó művészetét Belitska-Scholtz Hedvig művészet és színháztörténész: "... textiljeiben az ég, a föld, a víz transzformációiban a fehérek, szürkék, kékek árnyalataival mintha leginkább a fény felé vezetne. Abba a királyságba, ahová mindannyian vagyunk, amit mindannyian megérteni kívánunk, a kárpitok segítségével is.” (Kiállítás megnyitó a Váci Könyvtárban, 1997) Csanak Dóra irodalomtörténész így ír Baranyi Judit kárpitjairól: „Az ember szűkebb környezetét ábrázoló kárpitokon visszatérő motívum az életet tápláló, megművelt föld szelíd csíkú hullámain fák között megbúvó, meghitt kicsi templom, s az őket keretező fák és fehérfalú házak sora, így elmondva azt hihetnénk, nyilván hamis idillt látunk ezeken a képeken. Holott nem így van, a középső mező, a föld és a templom színvilága, az alkalmazott szövéstechnikai megoldások, és a tőle elválaszthatatlan keretként, de láthatóan külön készült, s a középmezőhöz egyszerre oda és tőle elforduló házak és fák alkotta bordor a harmónia és diszharmónia együttes jelenlétét sugallja.” Madonnái az anyaság témájának, anya és gyermek kapcsolatának korok feletti, de nagyon mai megfogalmazásai, az egység és összetartozás mellett valamilyen ellentétet is sugallnak: a lehunyt szemmel szunnyadó, színével és formáival a létezés örömét sugárzó gyermek, s az őt karjában tartó, szomorkás, befelé néző, maga elé révedő, a már megélt s a jövőbeli megsejtett szenvedések elviselésére készülő anya együttesében”. Baranyi Judit kárpitjainak témái sokrétűek. A magyar nemzeti múlt előtti főhajtás jelentős művé formálódott a „Tisztelet Váradnak” című alkotásában, melynek motívumai Szent László király korát idézik. Ez a műve bejárta a világot, Vancouver, San Diego és Chicago kiállítótermeiben láthatta és értékelhette a közönség Baranyi Judit művészetét. Dr.Lissák György !