Építész Évkönyv 2002)

ÉPÍTÉSZETRŐL A CSATLAKOZÁS NAPJÁN . 04.05.01 Régi vágyam teljesült. Néhány hónappal ezelőtt fiammal együtt szabadon végigutazhattam Egyiptomot. (Már amennyire szabadon lehet utazni egy diktatúrában.) A szabad mozgás nehézkes és talán veszélyes is volt, de mindent kárpótolt. Lehetővé tette többek között, hogy teljesen egyedül fedezzük fel a Dahsuri Vörös piramis belsejét, vagy egy-egy helyre pl. a Kamaki templomegyüttesbe többször is visszamenjünk, megálljunk, ücsörögjünk, s időkorlát nélkül szemléljünk meg mindent. A szó szoros értelemben vett (par excellence) SZABADSÁG néhány kérdést szinte azonnal megoldott, pl., hogy vajon hogyan épültek a piramisok? S amit építészként sem tudtam megfejteni évtizedeken át, arról most kiderült, hogy már a kérdés is értelmetlen. A darwini rendszerelmélettel, technokrata gondolkozásunkkal sosem találjuk meg a választ. Pedig semmiféle iskolázottság vagy nyelvtudás nem szükséges a többezer éves üzenetek döntő többségének megfejtéséhez Edfu és Kom-Ombo templomaiban, Théba sírkamráiban. Napnál világosabb, hogy az ókori Egyiptom mindennapi életfe egybefont az építészettel, kultúrával, művészettel, hittel. Több volt ez, mint szimbiózis. De ez az évezredes együttlét egyszer csak bomlani kezdett. Talán már a reneszánsz kezdetével. De biztos, hogy a szecesszió végével minden elemeire hullott. Ekkortájt írta Fülep Lajos kiváló művészetfilozófus és esztéta, hogy „a mindennapi életből marginalizálódott a kultúra és a művészet” igaza volt. De mit szólna szegény, ha ma élne? Szeretnénk mi építészek legalább margó közelben lenni! De hát ott sem vagyunk, hiszen az EU 1985-ös direktívája SZOLGÁLTAT­­ÁS-ként deklarálja szakmánkat. Az Európai Építészek Tanács (ACE) több éve folyó küzdelme sem hozott eredményt ez ügyben. Továbbra sem lehetünk a kultúra része Ma a tüzépbarokk és plázaépítészet korszakában már könnyes szemmel, nyálcsorgatva gondolunk vissza még a bauhausra, majd baumeisterre degradálódott építészet időszakára szakmánk apró szervezetekben is egymást átfedve és a 20 kamara. (MŰT, MÉSZ, ÉTÉ, ÉVOSZ, stb.) Állami támogatás nélkül takaréklángon tengődik. Már itt az ideje néhány fúziónak, talán a nagyhírű és kiválóan működő Magyar Mérnök és Építész Egylet újraéledésének is. Ma az építészet, a belsőépítészet, a táj- és kertépítészet, a műemlékvédelem valamint a területrendezés és településtervezés különálló szakma. Most így is mutatjuk be egy-egy kis szeletüket. Az Évkönyvben elsősorban az építészetet, a Műhelyben a be­sőépítész fizet illetve a táj- és kertépítészetet, a következő fámban pedig a műemlék valamint terület- és településtervezést. Reméljük, hogy a közeljövőben már arról is beszámolhatunk, hogy egyre több „szakág” működik együtt az építészeti mű létrehozásában, és a tervezés kezdetétől a mű elválaszthatatlan része lesz a képzőművészet összes ága is a szobrászattól a festészetig, az üvegművészettől a textilművészetig. Eltér István Magyar Építész Kamara elnöke Il M3K eccoszc­ack­yvj tereo roos to/

Next