Segesdi György kiállítása (Schöffer Múzeum, Kalocsa, 2002)

Segesdi és a neokonstruktivizmus ábián László Ma talán már senki nem tudja, az első absztrakt köztéri szobor alkotója Magyarországon Segesdi György. Pályájának alakulá­sából pedig ez logikusan következett, hiszen igencsak hamar eljutott az új anyagok (plexi, krómacél) és új technológiák (hegesztés, plexiragasztás) megismeréséhez, mi több, a bennük rejlő plasztikai lehetőségek fölismeréséhez. Mindez új plasztikai gondolko­dást, megváltozott formaépítést követelt az alkotótól, és már hegesztett figurális szobrairól (Eger, Daidalosz) leolvashatók efféle törekvések. A tatabányai megbízatásnál már szakított is a figuralitással (azidőtt még kötelező dogma), a krómlemez szépségében ismerte föl egy sajátos szimbolika esélyeit. A virtuális mozgástól viszont csupán egyetlen lépés volt a mobil szobor készítése. (Nem szabad szótlanul elmennünk amellett sem, hogy országos tárlaton bemutatott filozofikus értelmű Stabil mobilját a „marxista” kritika mély ellenszenvvel fogadta, holott akkor is látni lehetett, korszakos műről van szó.) A rádió óvodájába készített ugyancsak krómacél mobilt. Nem fogadta nagyobb megértés plexi-kompozícióit sem, jóllehet, ismét csak általa és általuk kezdődött el valami a huszadik századi magyar szobrászatban. Valami, ami egészen más volt, mint amit addig megszokhatott a magyar érdeklődő, valami, ami nemzetközi mércével volt mérhető, jóllehet, ez a mérce akkoriban nem sokat jelentett a hivatalos értékelésben. Minden­esetre Segesdi gondolkodásmódja, anyagismerete mesterségbeli fölkészültsége alkalmas volt nagy köztéri feladatok újszerű megoldására, ő pedig élni tudott ezekkel a lehetőségekkel. A legjelentősebbek­­ a Brazíliába a magyar követség elé készült krómacél-tulipán vagy a szegedi árvízemlékmű ugyancsak ebből az anyagból tanúskodnak mellette. Muráliái, reliefjei szintúgy másik utat jelölnek ki, mint amit a magyar hagyomány — akár a legjobbak által is­­ fölvetni képes. A gondolkodásmód, a szemlélet, a kifejezés más alapvetően az ő munkásságában, ugyanakkor művészi-alkotói egyénisége markánsabb, mint pályatársaié, akik közül többen is az ő példájára nyúlnak plexihez, krómacélhoz, hegesztéshez, elemsoroláshoz, és újítják meg magukat. A rendszerváltoztatás - úgy tetszik — legkivált a lobbiknak, klientúráknak kedvezett; azok rangsorolták át a magyar művészeti életet — naná, hogy a maguk érdekei szerint. Osztottak díjakat, munkákat, miként várható volt. Segesdi György, a korszerű magyar plasztika elindítója ebből kimaradt. Egyszerűbben szólva: nincs a helyén. Holott pályájának újabb termésével ismerkedve megint az a gyanú merülhet föl: tőle érkezik,érkezhet frissítés szobrászatunk szellemiségébe. Tőle, aki mindenkor kikerülte az ideológiai útvesztőket, csapdákat, ment és megy rendületlenül és magabiztos ízléssel, nem fogyatkozó tehetséggel elképzelései után. Portré: Féner TamásF

Next