A Százados úti Művésztelep évtizede,i kiállítás (Budapesti Történeti Múzeum budavári épülete, Budapest, 2003)

Jellegéből adódóan a telep sohasem kapcsolódott egy művészeti irányhoz, vagy iskolához, hanem különböző felfogású alkotóknak biztosította a nyugodt munkához szükséges környezetet. Ma is ez: műhely és otthon négy művészgenerációval. A XX.század gyorsan változó művészeti irányzatai, divatjai és a drámai történelmi, politikai változások természetesen hatottak, hiszen különösen a köztéri szobrászat mindig is kiszolgáltatott a megrendelői szándéknak és ízlésnek. A két világháború között hősi emlékművek, portré- és síremlék megrendelések, egyházművészet, majd a II. Világháború utáni korszak mozgalmi szobrászata a jó felkészültségű profikat kor­látozta, egyben lehetőségekhez juttatta, de a művészek sem akkor, sem most nem kizárólag megrendelésre dolgoztak. Egy művész életműve átível stílusokon és politikai rendszereken. Mindig éltek itt és mai is élnek újítók csakúgy, mint a hagyományok folytatói. Ha iskola nem is, de isko­lateremtők mindig éltek itt. A Képzőművészeti Akadémia, az Iparművészeti Főiskola, a Művészeti Gimnázium, valamint más szabadiskolák egykori és mai tanárai. Iskolát teremtett a soha nem tanító Medgyessy Ferenc is. Néhányan csak rövid ideig alkottak itt. Csikász, Sámuel Kornél az I. Világháború leg­elején esett el. Kerényi csak egy évig dolgozott itt, és ezalatt készítette a sátoral­jaújhelyi Partizán Emlékművet, az egyik legkiválóbb magyar köztéri szobrot. Mások mint Medgyessy, Gábor Móricz, Cser Károly, Vas Viktor, Szabó Iván, Kurucz D. István, Kamotsay István egész életművüket itt alkották meg. Itt mintázta Medgyessy a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert, ma a debreceni Déry Múzeum előtt látható négy allegorikus figuráját, készültek szobrok a Hősök terei Millenniumi emlékműhöz, Kisfaludy Strobl íjásza, Ispánki József Monteverdi­e az Operához, a stadion szobrok egy része, Sidló Ferenc Szt. István­a, Szabó Iván nagyvázsonyi Kinizsi lovas szobra, a Budai Önkéntes ezred emlékműve, és itt készült a Sztálin szobor is. Itt alkotott Szentgyörgyi István, Czigány Dezső, Kádár Béla, Pásztor János, Mikus Sándor, Antal Károly, Kiss István, a névsor több mint 150 művészt jelent, és akkor még nem is említettük a tanítványokat és segítőket. Az első nagyobb nemzedékváltást a II. Világháború hozta. A bombázások után sokan már nem tértek vissza, és jöttek az akkori fiatalok, római ösztöndíjas szobrászok, festők. A Telep fénykorában rózsalugas, szökőkút és teniszpálya is volt, a pávák csúnya hangjuk miatt csak rövid ideig maradhattak, aztán légópince, bombázások, majd felvonulási épületek is születtek az épülő Metróhoz. 1960-63 között felújították, ami ma is igencsak ráférne. A művészfalu kis, zöld szigete mindig nyitott volt, az alkotók jó része sokat utazott, tanult, kiállított külföldön is. Jártak ide hírességek, mint a népmesékben: hercegek, grófok és válogatott cigánylegények: Blaha Lujza, Fedák Sári, Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Svéd Sándor, Szentgyörgyi Albert, Szukarno indonéz elnök, nagykövetek, Szabó Iván: Antigone

Next