Iványi Katalin festőművész (Vigadó Galéria, Budapest, 2003)

Régóta aktuális volt már Iványi Katalin reprezentatív kiállí­tása, hiszen 1991 óta nem lépett a nyilvánosság elé nagyobb lélegzetű bemutatóval. Az azóta eltelt évek már beérett alko­tói tevékenységének további érlelését, fejlesztését jelentették. Nem adta fel a szürreális absztrakció számára legkifeje­zőbb módját, de egyre redukáltabbá, árnyaltabbá vált. Kép­zeletvilágát még sejtelmesebbé tette az absztrakció nosztal­gikus kiindulópontja, a de­ja vu felismerésének kimeríthe­tetlensége. Iványi Katalin elérkezett az önismeretnek arra a fokára, amikor már játszi könnyedséggel teremt meg különböző szituációkat, szintetizál és elvon, miközben újabb és újabb jelenséget sejtet és idéz fel. Megtartja lágy, oldott stílusának líraiságát, színei hol izzanak, hol elenyésznek. Fel-felvillant egy régi emléket, egy dallamot, egy költemény felejthetetlen sorait. Fellini filmjeivel rokon, Krúdy írásira emlékeztet. Mindez hol spontán, hol tudatos nála. A festés mellett mo­dern technikákat: kollázst, frottázst, pasztellt, monotypiát is alkalmaz a kifejezés tartalmi jelentésének megfelelően. Iványi Katalin festői világa emlékeztető, elmélázó, sok­szor elgondolkodtató, tépelődő művészet, feltárja a lélek bel­ső világát és elvezet bennünket is oda. Képeinek hangulata ünnepélyes, csodára váró, amit csak gyermekkorunkban érez­tünk. Feminin jellegét nem palástoló, halk szavú művészete bennünket is elvezet egy színes, képzeletbeli világba. Ury Ibolya IVÁNYI KATALIN Minden csak jelenés pasztell, papír 32x40 cm A játszma vége olaj, lemez 48x59 cm Küzdelem olaj, kollázs 30x42,5 cm

Next