Károlyi Ernő kiállítása (Palme Ház, Budapest, 2003)
Károlyi Ernő művészetéről így ír Muladi Brigitta művészettörténész: „Károlyi Ernő festészete két síkon létezik. Az egyiken a nonfiguratív, szabadon áramló-kavargó fantáziát tükröző vásznak, a másikon a természet- és tájszeretetet sugárzó, tájélményeket rögzítő pasztell- és olajképek foglalnak helyet. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. A természet utáni stúdiumok, amelyek aztán tájképpé, városképpé érnek ugyan felismerhető formákat ábrázolnak, de magukban hordozzák a tiszta, forma és megkötöttség nélküli szabad színhasználatot, amely aztán a nonfiguratív piktúrában jut érvényre. Legfrissebb művei kollázsok. A műfajt már a 60-as, 70-es években megkedvelte és időről időre elővette. Korai kollázsait pop artos talált tárgyakkal, papírkivágásokkal alakította, ma textilkompozíciókat vág ki és ragaszt fel nagy méretű, több darabból álló, vagy kicsi, különös formákra vágott OSB lemezre. A kollázstechnikában első fázisként ugyanazt a véletlenszerűség elvet használja, amit a festészetében. Az alapkompozíció kialakítása után a művész hosszas, tudatos alakítása nyomán válnak „képekké". A Palme-házban Csák Ferenc (Körmendi Galéria) rendezésében láthatjuk Károlyi Ernő olajképeit és kollázsait. A közel félszáz mű az utóbbi évek munkáiból mutat keresztmetszetet, hiszen a rendkívül termékeny alkotó évente akár száz művet is készít. Kiapadhatatlan munkakedve optimista szemléletéből fakad, ahogy ezt önvallomásában mondja: „A ,minden egész eltörött szemlélet, a ma dívó redukcionizmus ellenére én a szintézisre, a harmóniára törekszem. Ehhez igyekezem felhasználni a festészet különböző eszközeit: a kompozíciót, a szerkezetet, a ritmust, az egyensúlyt, a formákat, a foltokat, de elsősorban a színeket, amiért festeni egyáltalán érdemes." (Megjelent az Új Művészet 2003. júliusi számában „Színenergiák - Károlyi Ernő művészete" címmel.)