Károlyi Ernő kiállítása (Palme Ház, Budapest, 2003)

Károlyi Ernő művészetéről így ír Muladi Brigitta művészettörténész: „Károlyi Ernő fes­tészete két síkon létezik. Az egyiken a nonfiguratív, szabadon áramló-kavargó fantáziát tükröző vásznak, a másikon a természet- és tájszeretetet sugárzó, tájélményeket rögzítő pasztell- és olajképek foglalnak helyet. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. A természet utáni stúdiumok, amelyek aztán tájképpé, városképpé érnek ugyan felismerhető formá­kat ábrázolnak, de magukban hordozzák a tiszta, forma és megkötöttség nélküli szabad színhasználatot, amely aztán a nonfiguratív piktúrában jut érvényre. Legfrissebb művei kollázsok. A műfajt már a 60-as, 70-es években megkedvelte és időről időre elővette. Korai kollázsait pop artos talált tárgyakkal, papírkivágásokkal alakí­totta, ma textilkompozíciókat vág ki és ragaszt fel nagy méretű, több darabból álló, vagy kicsi, különös formákra vágott OSB lemezre. A kollázstechnikában első fázisként ugyan­azt a véletlenszerűség elvet használja, amit a festészetében. Az alapkompozíció kialakítá­sa után a művész hosszas, tudatos alakítása nyomán válnak „képekké". A Palme-házban Csák Ferenc (Körmendi Galéria) rendezésében láthatjuk Károlyi Ernő olajképeit és kollázsait. A közel félszáz mű az utóbbi évek munkáiból mutat keresztmet­szetet, hiszen a rendkívül termékeny alkotó évente akár száz művet is készít. Kiapadha­tatlan munkakedve optimista szemléletéből fakad, ahogy ezt önvallomásában mondja: „A ,minden egész eltörött­ szemlélet, a ma dívó redukcionizmus ellenére én a szintézisre, a harmóniára törekszem. Ehhez igyekezem felhasználni a festészet különböző eszközeit: a kompozíciót, a szerkezetet, a ritmust, az egyensúlyt, a formákat, a foltokat, de elsősor­ban a színeket, amiért festeni egyáltalán érdemes." (Megjelent az Új Művészet 2003. júliusi számában „Színenergiák - Károlyi Ernő művészete" címmel.)

Next