Konkoly Gyula Figuratív képek (Ernst Múzeum, Budapest, 2003)

AJ­Á­N­LÁS Konkoly Gyula figuratív képeit önálló kiállításon eddig még nem láthattuk. A figurativitás szempontja, mely napja­inkra a 20. század második felében is használt stílustörténet elé került, képeinek eddig feltáratlan összefüggéseire világít rá. Ezek társadalmi-történelmi és politikai vonatkozások, azaz egy olyan tematika, mely - dacára a korunk­ban Közép- és Kelet-Európában e területeken zajló, átható és felforgató változásoknak - alig látszik nyomot hagyni művészetünkben. Az tehát, ami velünk napjainkban történik, aminek hiányát kortárs művészetünkben olykor a mű­vészetkritika szóvá is teszi, jóllehet a nyugati civilizáció egyes megoldásra váró kérdései (gender politics, faji megkü­lönböztetés, a politika és pénzgazdaság önmechanizmusainak megfékezése) a nyugati művészet racionálisan feltáró és kritikus, reflektív-ironikus módján nálunk is meg-megjelentek. Közép- és Kelet-Európában és a hozzá történelmi­leg kapcsolódó Közel-Keleten azonban más történetek is zajlanak, az eseményeket történelemként megéljük, s ennek - mint Konkoly kiállítása mutatja - más reprezentációs módjai is lehetségesek. Birodalmak és országok szűnnek meg és jönnek létre régiónkban, diktatúrák, háborúk pusztítanak, kisebbsé­gek és népek felszámolása zajlik, kavarog a múlt a jelenben, évszázadok kimunkálta értékek mennek veszendőbe, katasztrofális környezeti ártalmaknak vagyunk kitéve és ilyeneket idézünk elő, a fizikai-anyagi és szellemi tekintet­ben önmagát túlélt és elmélyült feudális társadalmi osztálykülönbségekre a kiváltságok szerint épül rá a múlt- és ér­tékmentés, praktikus és érzéketlen információs civilizáció, mely a megoldás csalóka illúzióját kínálja stb. Alapvető létkérdéseink vannak, amik nemcsak a testünket, tudatunkat, de sorsunkat és egész emberi valónkat meghatároz­zák. Ezek elemi erejét Konkoly az ember mint figura festői megragadásával jeleníti meg.

Next