Konkoly Gyula Figuratív képek (Ernst Múzeum, Budapest, 2003)
ja képpé. Provokatív éle éppen abból ered, hogy ugyanazzal a gesztussal hódol eszményképének, amellyel ledönti a kultusztárggyá emelt testképek bálványát: defetisizálja Rembrandt és Goya művészetét, megszentségteleníti az akadémikus festészet kánonjait, és kibogozhatatlanul összezavarja a képtárgy valóságának bizonyítékait, míg végül az alkotó személye, a szépség voltaképpeni formája és a kép jelenvalósága egyaránt bizonytalanná válik. Konkoly a két akt másolatát nem az eredeti festmények, hanem a Fészek Klub könyvtára legendás művészeti könyvgyűjteményének albumai nyomán festette meg, művének előképei tehát olyan sokszorosított képek, amelyek a valóság egy szeletét leképező egyedi festmény nyomán készültek. Bár a Danaé és Maya legreálisabb alakzatainak az aktok tűnnek, valósághűségük csupán látszat: az aktmodellek és Konkoly festménye között közvetítő reprodukátorok sora áll. Konkoly az újrafelhasználó jogával élve hagyja el az eredeti művek részleteit, és saját szolgálatába állítva párosítja önkényesen Rembrandt és Goya időben és térben is egymástól távol eső műveit szubjektív festői megjegyzéseivel. A pop artot jellemző, szabadon áramló kreativitással fasiszta, hard edge és ready made elemekkel kereteli az aktokat, többszörös idézőjelbe helyezve azokat. A felső geometrikus sáv racionálisan szerkesztett etalonként jelöli ki a kompozíció egészének mértékegységét, utalva az emberi test ábrázolási kánonjainak matematikai arányrendszerére. A festő maga Danaét aranyeső képében megtermékenyítő Zeusz alakjában lép színre, hiszen gesztusait minden szignatúránál hitelesebben őrzi a nő öle felé közeledő színpompás festék-gomolyag. Végül a kép legvalóságosabb összetevőjének az a műgyantával keményre merevített drapéria tekinthető, amely a maga brutálisan nyilvánvaló jelenlétével a puszta illúzió szintjére helyezi a képsík minden egyéb szereplőjét. A Danaé-mező összetevői által sugallt jelentést az alsó képzóna aktja pontosítja, szabatosan definiálva a mű voltaképpeni kérdésfeltevésének lényegét. Goya félvilági modellje ugyanis nem csupán kompozicionális kiegészítője Danaé nem kevésbé frivol alakjának, hanem neve révén a mű egészének ikonográfiai kulcsa, hiszen Maya (Májá, Maia) a hindu-védikus mitológiában a látszat, csalás, illúzió istennője, aki a lét, a Visnuban testet öltött világmindenség káprázat voltát bizonyítja. Az ábrázoló művészetek eredendően illúzióteremtő (illuzionista) jellege Konkoly festői gondolkodásának mindvégig olyan központi motívuma maradt, amely konceptuális műveiben és az 1980-as évek munkáiban folytonosan változó formát öltött. A Danné-Maya, a Szent József és a Tulp doktor anatómiája közös kérdésfeltevése emelett a figuratív és absztrakt képi megjelenítés viszonyára vonatkozik. Az 1968-as évvel megkezdődik a leszámolás előbb a táblaképpel majd a hagyományos figuratív ábrázolással. A változást jelző, Claes Oldenburg hatását mutató objektek egyetlen motívumra koncentráló kolosszál-tárgyak. E motívumok egy része a tömegkultúra triviális fétistárgya (Rózsa, 1968; Telefon, 1969) vagy a festő mesterség kultikussá nagyított objektuma (Nagy ecset, 1969), más részük olyan nagy múltú, széleskörű jelképi tartalommal rendelkező tárgy, mint a tojás vagy a kéz (Lágyított tojás, 1968). A kézmotívum 1966 óta jelen van Konkoly művein: legkorábban a Cím nélkül (Reich) kompozícióban bukkan fel 1966-ban, majd 1968-ban beépül a Döntetlen és az It’s a quarter to one képterébe, végül kiszakadva a táblakép síkteréből új formát ölt a Főiskolai tanulmányban. A Döntetlen sajátos átmenetet képez a Reich és a It’s a quarter to one között: tiszta geometrikus színsávokra koncentráltan már lemond a zsúfolt, figurális montázselemekről, de még kötődik a táblakép sík felületéhez. Az It’s a quarter to one pozitív és negatív, zárt és nyitott formái olyan plasztikailag összetett domborművet alkotnak, amely képes a lét és hiány, anyag és anyagtalan fogalmi kontrasztjainak megjelenítésére. A kéz a keresztény kultúrkörben az Isten keze ikonográfiai típusát asszociálja, szakrális összefüggésben tehát egy irányító, felsőbb hatalom megtestesülése, az anyagi formát öltött transzcendens erők ki