Reflexinger (Műcsarnok, Budapest, 2003)
CSONTÓ Lajos 1964. október 9-én született Budapesten 1986-1990 Magyar Képzőművészeti Egyetem, sokszorosító grafika szak, Budapest 1990-92 Magyar Képzőművészeti Egyetem, mesterképző, Budapest 1991 Országos Fotóbiennále - Fotóművészek Szövetségének díja, Budapest XVI. Országos Grafikai Biennále díja, Miskolc 1992 Vill. Esztergomi Fotóbiennále Művelődési Minisztérium díja, Esztergom 1992-1995 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj 2000 Neufeld Anna-díj Válogatás az egyéni kiállításokból_____________________ 1990 Jász-Jász. Alkotárs Galéria, Jászberény (Fan Balázzsal és Kaposi Tamással) 1992 Stúdió Galéria, Budapest 1993 Fészek Klub, Budapest Litográfiák, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest 1997 Bolt Galéria, Budapest (Szűcs Tiborral) 1999 Mindent értek, Apa, Vintage Galéria, Budapest 2000 Félreértettél, de hát ez a dolgod. Institut Français, Budapest Kirakat, Vintage Galéria, Budapest Mindig és más történetek. Vajda Lajos Stúdió Pincegalériája, Szentendre Válogatás a csoportos kiállításokból_________________ 1988 VI. Eszergomi Fotóbiennále, Vármúzeum - Rondella Galéria, Esztergom XII. Nemzetközi Grafikai Biennále, Krakkó 1993 Márciusi ifjak. Magyar Kulturális Központ, Prága 1994 Csoportkép. Első Alkotócsoport kiállítása. Vigadó Galéria, Budapest 1995 Vonal. Vigadó Galéria, Budapest 1997 22. International Biennale of Graphic Art. Moderna Galerija, Ljubljana 1998 Ornamentika. Szombathelyi Képtár, Szombathely 2000 XX. Országos Grafikai Biennále. Miskolci Galéria, Miskolc Klíma. Műcsarnok, Budapest 2001 Országos Fotóművészeti Kiállítás, Fotószalon 2001. Műcsarnok, Budapest 2002 Vajda Lajos Stúdió jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest És mégis -ás mégsem__________________ „A szavak újabb szavakhoz vezetnek Merő kockázat megeleveníteni a képeket melyekben mind jelenetek feszülnek szóbeszéd újfent a szétszűrődő (vagy csipkés) határokhoz vezetve Lények tárgyak kagylózúgása akar szavakká alakulni egyszerre elősegítve és elnapolva mit adnom kell a magyarázatot" (Petri György: Reggel) Csontó Lajos kezdetben betűket (monogramokat?) festett. Ez a tény csak annyiban tartozik egy fotókiállításról szóló írás bevezetőjéhez, amennyiben sejtetni szeretnénk, hogy a mondat nem a semmiből lesz, hanem szavakból, a szavak meg betűkből, amiket Csontó még az elején festékkel és ecsettel barázdáltan, keményen, többször átfestve kis táblákon jelenített meg. Amolyan földszagú, „egészséges” festészet volt ez; kicsit akadozva lehetett összeolvasni a betűket, és nem is nyelvi jelek voltak ezek, hanem inkább bélyegek, amik összekovácsolt rácsozatukkal nyomták bele magukat a néző tekintetébe. Aztán látszólag éles váltással, csinos ovális keretekben szövegképek jelentek meg; a dekórum már csak a keretben látszott, a festészetből a sorozatban való gondolkodás maradt meg. Ekkor az életlenül hagyott szöveg hátteréből egy üveggolyó nagyít ki egyetlen betűt, amelyek összeolvasva szöveget adnak, és mégis - és mégsem (Bolt Galéria, 1997. szeptember). Az ornamentálisan, képként értelmezett és kezelt szövegháttérbe Csontó a nagyítás által, tautologikusan értelmet csempészett. Az állítások nyelvi-logikai szinten úgy oltották ki (illetve egy másik nézőpontból éppenséggel erősítették) egymást, ahogyan azt a vizuális megjelenítés is pontosan közvetítette számunkra. Amikor hosszú szünet után Csontó a Mindent értek, Apa című kiállítással (Vintage Galéria, 1999. november) jelentkezett, akkor a szöveg és kép viszonyának új „sémája” mögé gondolt élesváltás és váratlanság véleményem szerint nem volt látszólagos. A szöveggel, illetve annak képével ápolt kontinuus viszony csillogott itt vissza. Mintha Csontó az őt foglalkoztató releváns kérdésekre talált volna - jóllehet átmeneti - választ, amelyekben nem könnyű felismerni a kezdeti „dadogástól” vezető utat, ami e formailag és technikailag is gondosan kimunkált képes beszédhez vezetett. Az és mégis - és mégsem banális ellentétpárja legalábbis ellentmondássá, más nyelvi alakzatokat is felmutató képekké, például megszemélyesítéssé szelídül Csontó négyzet alakú fotóin. Mit is látunk? Mindenekelőtt egy meghívót a már említett címmel. Mi lehet ez? Valóban egy tiszta hang az éterben - ahogyan a reklám is mondja -, a személyesség és az őszinte mondatok ritka devizája, egy szülőnek ajándékozott késői konfesszió, esetleg játék, vagy mindegyik egyszerre, vagy egyik sem? A művészet - trendektől függetlenül - azon dolgozik, hogy ötleteknek, érzéseknek, problémáknak adekvát kifejezési formát találjon. Csontó számára fontos a kép, és fontos a szöveg is, hogyan értelmezheti egymást a nyelv leíró logikája szerint kép és mondat, mit jelent egy bizonytalan eredetű kép elé helyezett, emblematikus értelmű mondatszalag, és ki e képek feltételezett beszélője. Nyilvánvaló, hogy Csontónál nem a véletlen rendezi a látványt. A technikai megvalósítás eszköze a kompjúterrel manipulált „ásatag” képek, emlékképek, és ha nem hangzana túlságosan fellengzősen, azt is mondanám, ősképek. Ezek a fotók olvasmányosak, narrativitásuk közkedvelt és ismert szituációkat bont ki, amiben nyilván sok szerepe van a tömegkommunikáció által elvetett reflexeknek. Ebben az ismerősségben, a kép és szöveg egymásra vetülésében egy régi metódus látszik tükröződni. És egy klasszikus, művészettörténeti válasz lehetősége is megbújik abban, ahogyan ezek egymást magyarázzák, kiegészítik vagy éppen ellentmondást rejtenek. A 16. századi emblematikus irodalom használta a kép (icon) és szöveges magyarázat (lemma) kombinációját, amelynek részint logikus, részint pogánymitologikus-mágikus funkciói olyan társítási mezőt nyitottak meg, amely az embléma értelmezését a kötött forma ellenére mégis nyitva hagyta, miközben kép és gondolat azért fedésbe kerül. Mivel ezek az emblémák éppoly talányosak voltak, mint amennyire kulturálisan kódolt is volt az olvasatuk, hihetetlen népszerűségre tettek szert a következő század folyamán. Mindenki tudta, ha a tűz fölé szerelem van írva, és a lugasban ülő asszony mellé: hűség, mire kell gondolnia. Ha Csontó nem is feltétlenül ebből a megfontolásból indult ki, ennek a képi hagyománynak a „médiatudatos” mutációját villantja fel. Létezik egy másik értelmezési lehetőség is, ami nem az álló-, hanem a mozgókép felől közelíthető Csontó fotóihoz, és ami részben magyarázza e képek vállaltan könnyed, privát banalitását is. A felületről kiúszó hajó, a balra robogó motor vagy a távolodó teherautó közömbös és nagyon is ismerős képei a mozgás és az idő egyetlen pillanatát rögzítik, mintha filmből kivágott kockák lennének. A motoros feje fölött megjelenő, horizonton ülő Türelem, a virágot tartó nő szemét eltakaró baljós szalag. Hamis hűség, és az összeszorított szájú, feszült arc. Jót teszek eredetét nem kutatjuk. Mindez lehet Apától kapott életútravaló, megélt élmény, kései magyarázat, amire rábólintunk, és emlékezetünkbe véssük tanulságait. Aknai Katalin