Színöröm és forma-gondolatok (Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2003)
A KIÁLLÍTÁS E tárlaton a látogató az absztrakt művészet felé vezető különböző utakat közelítheti meg. Az absztrakció tendenciáit és lehetőségeit, valamint az osztrák absztrakt művészetben nyomon követhető változásait különböző szempontok szerint válogatott művek szemléltetik. A kiállítás célja a XX. századi absztrakt képi nyelv kifejezésbeli és technikai eszközeinek analitikus módon történő bemutatása. Különböző korokból származó művek kerülnek egymással szembe, amelyek eltérő megoldásokat mutatnak, ugyanakkor az absztrakt formanyelv lehetőségének gazdagságát tárják elénk. S közben egy egész évszázadról kap áttekintést a néző. A kiállítás nemcsak vonzó és nyilvánvaló, hanem meggyőző összegzése is egy fejlődésnek, amely gyökeresen megváltoztatta a XX. századot és alaposan felkorbácsolta az érzelmeket. A következő súlypontokat választottuk: DÍSZÍTÉS: az 1900 körüli időszakhoz hasonlóan, éppen az utóbbi években vált egyre fontosabb alakító eszközzé. A motívum vagy ornamens változásának összevetését a SOROZAT- téma egészíti ki. TÁJREDUKCIÓ és AZ ALAK, A MOZGÁS FELBONTÁSA: e témák szintén az absztrakció kiindulópontjai. A bécsi kinetizmus műveitől kezdve, az 50-es éveken át, egészen a kortárs művészet megjelenéséig a tárgyiastól való eltávolodás, a redukciós folyamat és egy új képi világ keletkezése tárul elénk. TÁGULÓ TÉR: e témakörön belül az absztrakt szobrászat, de a képben lévő tér alakulása, valamint az építészet és a formatervezés is bemutatásra kerül. ÉRZÉSMOZZANAT: mint ténylegesen nem látható tartomány, széles alakítási lehetőséget kínál. Olyan érzések szemléltetik az absztrakt formakincs kifejezőerejét, mint a fösvénység, a boldogság, a tavaszi álom és sok más. A GEOMETRIA FORMÁI: ez az a terület, amely kizárólag mértani alapformákat kínál az ábrázoláshoz. A meglepő bőség már a század elején, a 20-as években és 1945-től egészen máig arra késztette a művészeket, hogy mindig újabb és újabb ötleteket és tartalmakat fedezzenek fel és dolgozzanak ki. A SZÍNNYOM MINT FORMA, olyan alakításra jellemző, amely elszakad a figuratív ábrázolástól és a rögtönzés irányába fordul. A szín, mint a festési folyamat nyoma, továbbra is fontos marad, de maga a folyamat válik fő témává. Az 50-es évektől kezdődően az absztrakt formálás e lehetősége még mindig aktuális. ANYAG: már a század kezdetén kísérletek ösztönzője volt, legalábbis a színek szabad áramlásában, elsőként a szívópapírra készült munkáknál. A homok, a fa, a szalma, a fotó, a toll, az üveg és sok más anyag gazdagítja a XX. század 2. felében a képzőműt A TÁJ REDUKCIÓJA Coll Unger, Téli kikötő, 1952 2 ORNAMENS és SOROZAT Kolo Moser, Szőnyegterv, 1901 3 A FIGURA FELOLDÁSA Friedl Dicker, Daidalos és Ikarus, 1920 k. 4 MOZGÁS Erika Giovanna Klien, Mozgás, 1935 5 ÉRZÉSMOZZANAT Franz Herbert, Kompozíció, 1955 k. 6 A GEOMETRIA FORMÁI Siegfried Anzinger, A szerelmes orrszarvú, 1982 7 A SZÍNNYOM MINT FORMA Gerwald Rockenschaub, Cím nélkül, 1984 8 AZ ANYAG BÁJA Otto Žitko, Cím nélkül, 1995 9 TÁGULÓ TÉR Birgit Zinner, "Ne egy percet", 1997 10 KONCEPCIÓ Helga Philipp, Rétegrajz, 1991 vészet hagyományos eszköztárát. KONCEPCIÓ: mint az absztrakció kiindulópontja, mindenekelőtt a 70-es évektől került egyre inkább a művészeti viták középpontjába. Az új kommunikációs rendszerben a néző aktív partnerré válik. A tárgy absztrakciójától az absztrakt művészetig tartó fejlődést a kiállításon látható mintegy 100 festészeti, grafikai, szobrászati, fotó- és más technikával készült mű érzékletesen mutatja be.