Színöröm és forma-gondolatok (Városi Művészeti Múzeum, Győr, 2003)

A KIÁLLÍTÁS E tárlaton a látogató az absz­trakt művészet felé vezető kü­lönböző utakat közelítheti meg. Az absztrakció tendenci­áit és lehetőségeit, valamint az osztrák absztrakt művészet­ben nyomon követhető válto­zásait különböző szempontok szerint válogatott művek szemléltetik. A kiállítás célja a XX. századi absztrakt képi nyelv kifejezés­­beli és technikai eszközeinek analitikus módon történő bemutatása. Különböző korokból származó művek kerülnek egymással szembe, amelyek eltérő megoldásokat mutatnak, ugyanakkor az ab­sztrakt formanyelv lehetősé­gének gazdagságát tárják elénk. S közben egy egész évszázadról kap áttekintést a néző. A kiállítás nemcsak vonzó és nyilvánvaló, hanem meggyőző összegzése is egy fejlődésnek, amely gyökere­sen megváltoztatta a XX. szá­zadot és alaposan felkorbá­csolta az érzelmeket. A következő súlypontokat választottuk: DÍSZÍTÉS: az 1900 körüli idő­szakhoz hasonlóan, éppen az utóbbi években vált egyre fontosabb alakító eszközzé. A motívum vagy ornamens változásának összevetését a SOROZAT- téma egészíti ki. TÁJREDUKCIÓ és AZ ALAK, A MOZGÁS FELBONTÁSA: e témák szintén az absztrakció kiindulópontjai. A bécsi kine­­tizmus műveitől kezdve, az 50-es éveken át, egészen a kortárs művészet megjelené­séig a tárgyiastól való eltávo­lodás, a redukciós folyamat és egy új képi világ keletkezé­se tárul elénk. TÁGULÓ TÉR: e témakörön belül az absz­trakt szobrászat, de a képben lévő tér alakulása, valamint az építészet és a formatervezés is bemutatásra kerül. ÉRZÉSMOZZANAT: mint tény­legesen nem látható tarto­mány, széles alakítási lehetősé­get kínál. Olyan érzések szem­léltetik az absztrakt formakincs kifejezőerejét, mint a fösvénység, a boldogság, a tavaszi álom és sok más. A GEOMETRIA FORMÁI: ez az a terület, amely kizárólag mértani alapformákat kínál az ábrázoláshoz. A meglepő bő­ség már a század elején, a 20-as években és 1945-től egészen máig arra késztette a művészeket, hogy mindig újabb és újabb ötleteket és tartalmakat fedezzenek fel és dolgozzanak ki. A SZÍNNYOM MINT FORMA, olyan alakításra jellemző, amely elszakad a figuratív ábrázolástól és a rögtönzés irányába fordul. A szín, mint a festési folyamat nyoma, to­vábbra is fontos marad, de maga a folyamat válik fő té­mává. Az 50-es évektől kezdő­dően az absztrakt formálás e lehetősége még mindig aktu­ális. ANYAG: már a század kezde­tén kísérletek ösztönzője volt, legalábbis a színek szabad áramlásában, elsőként a szívópapírra készült munkák­nál. A homok, a fa, a szalma, a fotó, a toll, az üveg és sok más anyag gazdagítja a XX. század 2. felében a képzőmű­t A TÁJ REDUKCIÓJA Coll Unger, Téli kikötő, 1952 2 ORNAMENS és SOROZAT Kolo Moser, Sző­nyegterv, 1901 3 A FIGURA FELOLDÁSA Friedl Dicker, Daidalos és Ikarus, 1920 k. 4 MOZGÁS Erika Giovanna Klien, Mozgás, 1935 5 ÉRZÉSMOZZANAT Franz Herbert, Kompozíció, 1955 k. 6 A GEOMETRIA FORMÁI Siegfried Anzinger, A szerelmes orrszarvú, 1982 7 A SZÍNNYOM MINT FORMA Gerwald Rockenschaub, Cím nélkül, 1984 8 AZ ANYAG BÁJA Otto Žitko, Cím nélkül, 1995 9 TÁGULÓ TÉR Birgit Zinner, "Ne egy percet", 1997 10 KONCEPCIÓ Helga Philipp, Rétegrajz, 1991 vészet hagyományos eszköz­tárát. KONCEPCIÓ: mint az absztrakció kiindulópontja, mindenekelőtt a 70-es évektől került egyre inkább a művészeti viták középpont­jába. Az új kommunikációs rendszerben a néző aktív partnerré válik. A tárgy absztrakciójától az absztrakt művészetig tartó fejlődést a kiállításon látható mintegy 1­00 festészeti, grafikai, szobrászati, fotó- és más technikával készült mű érzékletesen mutatja be.

Next