T. Surányi Anna (2003)
Az egyéni kiállítás összegez, a művész önmagával szembesül. Több évre, esetleg évtized távolságára tekint vissza. Surányi Anna munkáiban csaknem három évtizednyi porcelángyári gyakorlat, technológiai tapasztalat összegeződik. Mai eredményeihez a formatervezés új feladatainak számos kísérlete, buktatója és sikeres megoldása vezette el. Amikor arról kérdeztem, eddigi művészi életútját milyen hatások alakították, első helyen a pécsi Művészeti Gimnáziumot említette, ahol indíttatást kapott, ráeszmélést a világra. Az Alföldi Porcelángyárban első munkahelyén - a modern nagyüzem edénytervezését ismerte meg. A Zsolnay-gyár kézműves technológiája, annak változatossága számára ennél több lehetőséget kínált. Itt tevékeny alkotóműhely, baráti művészcsoport közegébe került, „hazatalált". Surányi Anna eredetileg szobrász szeretett volna lenni. Most is elsősorban a forma érdekli. Alkotásai egyrészről szigorú geometriát hordoznak, másfelől természeti formák lágy hajlékonyságát követi. Az előbbin a pozitív-negatív tömegek váltakozásának és arányainak rendjét, az utóbbin növényi organizmusok letisztult formáit láthatjuk. Gyakran hoz létre tárgycsaládokat. Ezek tagjai többnyire egyazon forma különböző léptékű és más arányú variációi - ez adja összetartozásukat - mindemellett külön-külön is önálló értékűek. A plasztikai és formai igények egy közös cél: a funkció szolgálatában állnak. Alkotásaiban ez a funkció nem a függetlenné vált, önállósult esztétikum, hanem a használhatóság. Mondhatnánk, hogy e tekintetben konzervatív és kötődik a kerámia eredeti, ősi célszerűségéhez, gyakorlati szerepéhez. Lehetséges, talán éppen a célszerűség érvényesítése az elsődleges feladata a gyárban dolgozó, tervező alkotó művészeknek. Az iparművész a gyári termelésben valójában folyamatosan kétfelé ható húzóerő középpontjában áll. Egyfelől sikeresen gyártható, eladható áru termelésében vesz részt. Másfelől művészi igényű új, korszerű formáival megújítja önmaga és a gyár alkotói programját. Surányi Anna munkája közben mindkét utat járja. Kísérletezik az eosin lehetőségeivel, alkalmazza a pyrogránit anyagának rusztikusságát, az agyag direkt formálhatóságát, szereti a kerámiamázak lágyságát. Egyedi dísztárgyak, vázák, étkezési edények prototípusait művészi igénnyel készíti el. Ő az, aki ma a nagymúltú Zsolnay-gyár egyetlen alkalmazott iparművésze. Szabadabb pályán működő, meghívott alkotókkal kell összemérnie a gyárban szerzett tapasztalatait és tudását. A kiállítás alkalmából kívánok ehhez számára további sikeres, bejárható utat. TALAK,1990-1997 eosin, 0 15 cm - 0 21 cm - 0 13 cm 0 20 cm Fsz. : 10185/1, 10293, 10243, 10185/11 HÁRS ÉVA