Kovács Vilmos tervezőgrafikus művész (Budapest, 2004)

1929 január 10-én Porcsalmán születtem. Öt­hat éves koromtól rendszeresen rajzoltam, de ezekből a próbálkozásokból csak a rajzolás iránti szeretetem maradt meg. Sikeres felvételi vizsga után 1944-ben lettem az Országos Magyar Iparmű­vészeti Iskolának a növendéke. Az iskola az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai szárnyában volt. Szerettem idejárni, mert egy gyönyörű épület­ben és jó légkörben tanulhattam, de sajnos nem sokáig, mert megkezdődtek a bombázások és Budapest ostroma. A háború után a régi tanárok közül kevesen maradtak az iskolában és jelentősen megváltozott az oktatás módszere is, mert a legjelesebb művé­szeket hívták meg a különböző szakok vezetésére. Átszervezés után az iskolát főiskolai rangra emel­ték, de megengedték nekünk - akik még nem végeztünk -, hogy befejezhessük tanulmányainkat. Ezután 1948-1949-ben továbbtanultam a Főiskolán. Szerencsésnek érzem magam, hogy Konecsni György, Köpeczi Boócz István és Hincz Gyula tanít­ványa lehettem. Sok szeretettel és tisztelettel gon­dolok rájuk, mert nemcsak szakmailag, hanem emberileg is nagyon sokat tanulhattam tőlük. Az első munkámat Köpeczi tanár úr mellett végeztem mint kivitelező az Újító Kiállításon. Egy évig a Tankönyvkiadó Vállalatnál dolgoztam, és innen vonultam be katonának, ahol mint deko­ratőr rengeteg portrét és ünnepi dekorációt fest­hettem. 1954-ben már kaptam néhány megbízást a Ma­gyar Hirdetőtől, a Művészeti Alaptól, és kezdett beindulni a pályám. Egy barátom és kollégám 1955- ben bevitt a MOKÉP-hez és az akkor alakult Der­­kovits Gyula Alkotóközösségbe. Mindkét hely nagyot lendített a művészi pályám és egzisztenciám kialakí­tásában. M­unkásságomban a Mokép nagyon fontos szerepet töltött be, mert plakátjaim 90%-át a meg­bízásuk alapján készítettem. Szívesen foglalkoztam a tervezőgrafika más területeivel is. Így kiállítási és vásári grafikákkal, asztali és fali naptárak készítésé­vel, város- és községcímerek tervezésével, illetve múzeumi látványtervekkel. H Hosszú évekig dolgoztam a Hungexponak, az Oméknak, a Magyar Füirdetőnek, a Képzőművészeti Alap Kiadónak és még sok más cégnek. Munkáim kapcsán sokszor utaztam külföldre, ami abban az időben nagy szó volt ! Szerencsés voltam, mert sok országot, népet és kultúrát ismerhettem meg bővítve látókörömet. 1954-től tagja vagyok a Művészeti Alapnak, illetve jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Or­szágos Egyesületének, 1968-tól pedig a Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Több évtizeden át vettem részt a Képző- és Ipar­­művészeti Lektorátus, illetve a Művészeti Alap bí­rálati munkájában. A Derkovits Gyula Alkotóközösségnek 1956-tól 1990-ig voltam tagja és közel 20 évig a művészeti vezetője. Tagságunk a szakma legjobbjaiból került ki. Jó hangulatot, légkört teremtettünk és számos tanulmányi utat tettünk közösen a világ különböző országaiba. 1955-től rendszeres kiállítója voltam a Magyar Plakát Kiállításoknak, részt vettem 1968-ban, 70-ben és 72-ben a Varsói Biennálén, valamint 1968-ban a Karlovy Vary Filmfesztivál plakát bemutatóján. 1969- től 71-ig voltam tagja a Magyar Hirdető kiállítási cso­portjának . 1978-ban kiállítottam az első Békéscsabai Biennálén. Szerepeltem számos külföldön rendezett Magyar Plakát Kiállításon is, majd 1995-től a Magyar Plakátért Alapítvány kiállításain. 1996-tól tagja vagyok az Alapítvány Kuratóriumának. Közel harminc éve, hogy nyáron Szentendrén, télen pedig Budapesten lakunk. Szentendrén meg­találtam a nyugalmat, a kertet, a fákat, virágokat és a tiszta levegőt, néhány jó barátot és kollégát, Budapesten pedig a munkát, a kapcsolatokat és a szakmai közéletet. Sokat köszönhetek feleségemnek Bodnár Júliának, aki megteremtette számomra a nyugal­mas otthont és a jó alkotói légkört. 1996. Magyar alkotóművészek Országos Egyesülete Tervezőgrafikai Díja 2002. Konecsni Díj.

Next