Szabó Edit Az illúzió-ábrázolás (Budapest, 2004)
1. PARADOXON „A következő mondat hamis. Az előző mondat igaz." „A furcsa hurok jelenség akkor fordul elő, ha egy hierarchikus rendszer szintjei között felfelé, vagy lefelé mozogva váratlanul az eredeti szinten találjuk magunkat" . A paradoxon egyik kézzelfogható jellemzője, hogy a véges és a végtelen között ellentmondás van. Hofstadter a paradoxon fogalmát, illetve a logika és paradoxon közötti ellentétét Bach Zenei áldozat c. művében lévő „Canon per Tonos"-al, egy végtelen emelkedő kánonnal illusztrálja. A jelenség párhuzamát M. C. Escher munkáiban fedezte fel. A „szintek", mint hangok, illetve mint vizuális jelek logikus egymásmellettiségükben tartalmaznak valamilyen ellentmondást. Ez a beépített ellentmondás teremti meg a végtelent. A végtelen verbális magyarázata nem bizonyult egyszerű feladatnak. Amíg a vizuális eszközökkel tisztán megjeleníthető a végtelen paradoxona - például a „kép a képben" legegyszerűbb formája - addig a matematika nyelvén egy logikus rendszerben mindez nem működik. A matematikában is elindult egy áramlat, hogy a végtelen paradoxonét bizonyítsák, viszont beleütköztek a bizonyítás bizonyításának problémájába. A problémát az okozta, hogy a számelmélethez és geometriához hasonlóan formalizált és axiomatizált következtetési rendszereket alkalmaztak egy olyan kérdés magyarázására, ahol az intuíció kap elsőrendű szerepet. A paradoxon megjelenítésére a művészetben két fő irány alakult ki: az egyik a jelentésbeli vagy szimbolikus, a másik a logikai vagy matematikai paradoxon. Magritte: A szem 2 Magritte: Szikla