Benczúr (Szent István király Múzeum, Székesfehérvár, 2005)
A három részből álló művet a diploma-kiállítására készítette az akadémiát éppen befejező művész... vagy inkább még csak művésznövendék... mindenesetre egy olyan valaki, aki az életének egy meglehetősen bizonytalan stádiumát éli meg. Az ebből az élethelyzetből fakadó totális identitásproblémát fogalmazza meg a mű azzal az intellektuális pontossággal, formai egyszerűséggel és nyelvi leleménnyel, amely a későbbi műveinek is legfőbb jellemzője lesz. A festőszakon végzős művészhallgató nem a festészet évszázados hagyományának eszköztárából merít, hanem formai megoldásával ironikusan megkérdőjelezi, és idézőjelbe teszi a médium alapját jelentő vakrámára feszített festővásznat. Olajfesték és pigment helyett pedig - mely lehetővé teszi a festészet legnagyobb varázslatának, a látvány illúziójának felkeltését -, egyszerű hímzőfonalat használ. A kézimunka, a női szabadidős tevékenységek közül a legnőiesebbnek tekintett elfoglaltság ettől kezdve Benczúr munkáinak meghatározó eleme lesz. A festővászonra keskeny csíkban, egymás után, újra és újra felhímzett mondat számtalan önmagára visszautaló paradoxont rejt, amelyek messze túlmutatnak a konceptuális művek szikár tárgyilagosságán. A mondat stiláris aurája megteremti azt a grammatikai szituációt, ami visszamutat önmagára, s közben egy festmény szemléltető erejével, de a könyörtelen önirónia fénytörésében jeleníti meg a művészi önazonosság megtalálásáért küszködő fiatal művészt. Bencsik Barnabás The work, which consists of three parts, was prepared by the artist - or in this case an artist-to-be - for her diploma exhibition at the end of her studies, in any case by someone, who is in a pretty uncertain period in her life. The total identity crises stemming from this situation is formulated by this work with an intellectual exactness, simplicity of form and linguistic inventiveness, which later would become the main characteristics of the artist. The art student of the painting department does not draw inspirations from the hundred-year-old traditions of painting; instead, she ironically questions and puts between quotation marks the stretched canvas, the basis of the medium. Instead of oil paint and pigment - which would evoke the illusion of the image, the greatest miracle of painting - she uses a simple embroidery yarn. Embroidery, this leisure-time occupation, which is seen as the most feminine of all, would be a vital component of Benczúr's work from this time on. The sentence, embroidered over and over again in thin stripes onto the painting canvas holds numerous self-reflective paradoxes, which go far beyond the stern objectiveness of the conceptual artworks. The stylistic aura of the sentence creates the grammatical situation, which reflects back on itself, and at the same time, with the power to depict of a painting, but in the merciless kaleidoscope of irony, it epitomizes the young artist in quest for finding her artistic self. Barnabás Bencsik 1994, 3 db nyugágyvászon, hímzés, egyenként 50x170 cm (a Szombathelyi Képtár gyűjteményében) Today I didn't go to the beach either 1994, 3 pieces, canvas, embroidery, each unit 50x170 cm (in the collection of the Szombathelyi Képtár) 1994, 3 db vászon, hímzés, egyenként 12x200 cm It must be great to have so much free time 1994, 3 pieces, canvas, embroidery, each unit 12x200 cm